Szívem agg, már aludni kész
Többet nem kelthet vágyat, már nem kertész.
És ha már nem is szeretnek
Mégis szívem olyan mint a szerelmesek.
Szívemnek levele hervadni kész
Hervadt a szerelem, az egész.
Hát mi maradhat nekem hátra?
Mint szúnak koporsója és nyû mely testemet rágja.
Tûz a szívemben már csak pislogó fáklya
Világosság nincs csak feketeség a vakságba.
Gyújthatnak tüzet, mágját
Már semmi nem segíthet át.
Siratom az életem a harc terét
De ember szabadabb, gyönyörübb hol lehet?
Mint mikor testét pajzsokon cipelik
A koporsóját pihenõhelyre, mindenki felett.
Magdileona - március 31 2008 22:31:13
Olyan szomorú, lemondó a versed - hidd el, az ember mikor már azt hiszi, mennyi mindenen túlvan, sokszor kiderül, hogy mennyi mindent tartogat az élet! Fel a fejjel!
Üdv: Magdi
Torma Zsuzsanna - április 01 2008 07:54:20
Igaz, hogy amikor az ember koporsóját cipelik "mindenki felett", akkor már szabad a test és a lélelk is!
De addig még .....talán van egy kis idõ!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Fel a fejjel!
