|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Lovak szemében a lelkeket látom
akik ellovagoltak a ködben messze.
Zabla, kengyel, sallang, szélnek eresztve
Fényes paták halk ütemet sem kopognak
Rég kihűltek a szikár kezek. Erős ujjak
emléke- csupán a kantárszáron.
Habos sörények, izzadt hátak,
kemény nyereg, sarkantyú-szigor.
Megdicsőült múlt- harcos hősi kor,
mikor ló és lovas, szinte eggyé váltak.
Porladt rögökkel földdé simúltak,
örök nyugalmat az égben találtak.
Lovak szemében titok-fájdalom,
megszólítanak az ősi szellemek.
Bátorságukban, puszta-tűz jellemek.
Suttogva, becézve lelküknek szeglete
előttem megnyílik. Szárnyalnak, kigyúlnak.
Magamba nézek, s mindezt láthatom.
|
|
|
- szeptember 27 2018 06:30:18
Szépséges versedhez szeretettel gratulálok. Zsuzsa  |
- szeptember 28 2018 09:38:22
Tetszik. Gratulálok: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. március 24. vasárnap,
Gábor, Karina napja van.
Holnap Irén, Írisz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
