|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Karja már elgyengült nem zár,
Egy utolsót sóhajt a nyár,
Zord, avar ízű reggelek,
Deres csipkékkel intenek.
Hűs avarban a szél kutat,
Talán meglel új vágyakat,
Még itt maradt egy szál virág,
Egy cseppnyi nyár, s a holdvilág.
Hajnal, ha jön a kert alatt,
Ólmos nehéz csend tapad,
Levelét hullajtott fákra,
Félve sejtett, elmúlásra.
A szürke csendben legbelül,
Színét veszített lelke ül,
Visszavágyik napsugárba,
Lehetne az ősznek párja.
De lehelete oly rideg,
Őt csak is, a tél érti meg,
Így hullik az ősz a nyárra,
Árván hagyott, lélektársra.
|
|
|
- szeptember 25 2018 17:25:15
Kedves Gizi!
Csodaszép ez a nyárbúcsúztató versed!
Élmény volt olvasni, magával ragadó szépség!
Gratulálok!
Szeretettel: Margit |
- szeptember 26 2018 13:40:28
Kedves Gizi !
Szeretettel gratulálok szép versedhez
Tibor |
- szeptember 26 2018 16:58:18
Gizi kedves, fölséges, színvonalas, bámulatosan szép, egyszerűen nagyszerű, eme míves remeked!
Felső fokú élményt adtál, hogy olvashattam! Jó, ha mondom = 5*
Poétaöleléssel és szeretettel, elismeréssel, főhajtással: vivát, vivát, vivát!
KíberFeri  |
- szeptember 27 2018 06:29:58
Nagyszerű versedhez szeretettel gratulálok. Zsuzsa  |
- szeptember 28 2018 09:37:36
Őszi kép, megszemélyesítéssel bemutatva. Nekem szimbólumot is jelent.
Szeretettel gratulálok, drága Gizi: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 01. csütörtök,
ÚJÉV, Fruzsina napja van.
Holnap Ábel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
