|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
Olyan mintha csak átfutnék az életen.
Benne lennék, a részese lennék
ám mégsem teljesen vagyok.
mintha csak 1 báb lennék
kit ide-oda rángatnak legott.
Mintha csak az árral sodródnék és lelkem sírján taposgálnék,
mit meg-meglátogatnak a család és a barátok.
Nem jó ez így…
Valahogy sehogy sem jó
nem találom a helyem sem magam ezen a helyen.
Túlságosan befásultam úgy érzem…
Csak a munka és az otthon
a magány mely elengedhetetlen rokonom.
Pedig panasz nem hagyhatja el ajkamat
egyszerűen nem találom a lelki egyensúlyomat.
A lábam alól kezd kicsúszni a talaj
lelkem darabokban, önzetlen szeretetre áhítozva
néma könnyeket hullajtva merengek sóhajtozva…
|
|
|
- október 10 2018 00:27:23
Nagyon őszinte vallomás a lelki és az érzelmi mélyrepülésről,amit azt hiszem mindannyian már átéltünk aztán szépen, lassan újra meg újra kijöttünk belőle. Mindig van kiút és mindig van remény a nehéz helyzeteket segítséggel , új célokkal, új elképzelésekkel átgondolni. a holnap mindig hozhat reményt, új távlatokat. Az egyensúly megtalálható és egy sokkal optimistább lelkiállapot is elérhető, - Szeretettel kívánom Neked, hogy mielőbb megtaláld Üdvözlettel ---- Anna ---- |
- október 10 2018 15:02:42
Szeretnék még annyit hozzáfűzni, hogy a vers nagyon jól ábrázolja és kifejezi a talajt vesztett érzés állapotát és valóban visszaadja a lelki fájdalmat, amit a versedben érzékeltetni akartál. Üdvözlettel- Anna.  |
- október 10 2018 15:18:17
Mély, gyönyörű vers. Szeretettel gratulálok! Zsuzsa  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. április 24. szerda,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
