|
|
Elfojtott könnyeim
Nehéz bántalmak égető
Könyűje forr szememben,
míg olthatatlan gyűlölet
Szikrákat szór szivemben!
S elfojtani kell könnyei,
Nehogy valaki lássa,
Kacagnom kell, kinomnak hogy
ne halljék sikoltása.
Oh, mert oly édes diadalt
Szerezne a világnak,
Látván, szivemben nyilai
Mi mélyen behatának.
Könnyek, szivembe vissza hát,
Még jobban gyulaszátok,
Mint olajcseppek a tüzet,
haragját úgy oltsátok! – –
Méregkehelylyé lön szívem
A sok keserű könnytül;
Ki szomját benne oltaná,
meghalna egy cseppjétül!
Írta: Szendrey Julia (Pest, marc. 27. 1856)
Niedergehaltene Träne
Schwere brennende Beschwerde-
tränen kochen in Augen,
während den nicht löschbaren Hass-
Funkel, sprühen im Herzen.
Die Tränen muss man verdrängen,
weil niemand darf es sehen,
lachen muss ich, das schrei des Peines
dass, darf es niemand hören.
Ach, das wäre ein süsser Triumph
für die ganze Gemeinschaft,
wie tief der Pfeil des Schmerzens,
in meinem Herz hineinschafft.
Träne, zurück aus dem Herzen,
entflammt ihr es noch stärker,
wie Öltropfen ans Feuer,
und nicht wie ein Berserker. – –
Zu Gift Kelch wurde mein Herz, von
vielen bitteren Tränen;
wer den Durst würde mit löschen,
ein Tropfen könnte ihn segnen.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni (Hausen, 2019 Január 11)
|
|
|
- január 13 2019 12:54:31
Toni kérlek! Jó és élmény volt olvasnom!
Vivát!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. január 16. szerda,
Gusztáv napja van.
Holnap Antal, Antónia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
