Eszemben van az idõ
Melyben mesztelenül álltál.
Párod is, és homlokunk felhõtlen.
Napnak melegében jártunk
Jártunk nemtudva mi a szerelem és hol a szégyen.
Belõlünk ömlött az egészség
Szabad volt minden, mint pillangó és fény.
Nem bújtattak világ szeme elõl
Két gyermek, hol fiú és lány egy remény.
Mára nem lett semmi változatlan
Ember, büszke lehetsz milyen voltál rég.
Annyi szépségen ma ki vigyázzon
Mikor a gyümölcs ér és harapás a vég.
Régi lett az ember, felejtékeny lét
Ki bújtatja volt uralkodó testét
Mert öregszik, elég.
Pillangó, fény már csak emlék.
denes - április 03 2008 10:46:34
Különleges egy vers volt, többször el kellett olvasni a szókapcsolatok miatt.
Magdileona - április 03 2008 15:30:21
Elgondolkoztató - a derû és ború váltogatja egymást.
Emlékezés a felhõtlen gyermeki boldogságra... s bánat amiatt, hogy elmúlik az ember felett az idõ... különös hangulata van.
