|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Szeptember !
Valahol egy kis faluban,mezítlábas
lelenc gyerek voltam,nyolc éves koromban.
Libákat legeltettem zöld fűves réteken,
silány eledel volt a bérem.
Anyám halálos betegen feküdt egy
pesti kórház teremben, kevés reménnyel.
Engem átadtak az államnak,kik bérbe adtak
paraszt családnak, kik engem kihaszáltak.
Hosszú volt a nyár,ruhám,cipőm szét szakadt,
ott álltam mezítláb,szeptember esős ege alatt.
Kezdődött az iskola,féltem mint még soha,
azon gondolkodva,mi lesz velem ki tudja ?
Bekerültem az iskola egyetlen osztályában,
hol négy korosztály tanult szűk szobában.
Mindenki engem nézet,ki ez a rongyos,
mezítlábas idegen gyerek ?
Alig nyolc évesen,nehéz volt elviselni életem,
furcsa volt ez a szívtelen nagy világ nekem.
Aminek egyszer vége lett,szeretett anyám
újbol mint régen, magához ölelt......
Ágoston TIbor
|
|
|
- január 30 2019 15:09:22
De szép! Elgondolkodtató, szomorú vers. Szeretettel olvastam: Zsuzsa  |
- január 30 2019 17:58:45
Kedves Tibor!
Meghatóan szomorú sors az amikor egy nyolcéves kisgyerek szülők nélkül marad!
Szeretettel olvastam szép emlékező soraidat! Versedhez szívből gratulálok!
Margit |
- január 31 2019 02:29:15
Kedves Zsuzsa !
Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel
Tibor |
- január 31 2019 02:29:49
Kedves Zsuzsa !
Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel
Tibor |
- január 31 2019 02:31:44
Kedves Margitka !
Szomorú emlékeim vannak.
Szeretettel köszönöm hozzá szólásodat
Tibor |
- január 31 2019 09:35:54
Megható gyereksors, átérzem minden szomorúsággal átszőtt érzését.
Szeretettel: Vali.  |
- január 31 2019 22:48:50
Kedves Vali !
Rég volt,az emlék marad,elfelejteni nem lehet
Szeretettel köszönöm kedvességedet
Tibor |
- február 07 2019 05:33:06
Nagyon szomorú sors!
De szerencsére kiteljesedett!
A legjobbakat kívánom szeretettel, bárhol is vagy: Viola  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 12. péntek,
Gabriella napja van.
Holnap Luca, Otília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
