|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Bár azt mondhatnám, hogy nem csak arra kellettem.
Bár kezemet fognád, vezetnél a te utadon
és sosem engednél el magad mellől.
De félek, megint olyan szárnyas unikornisokat kergetek
mik soha sem léteztek és a sötétbe ránt egy láthatatlan kéz
hogy magamhoz térve a padlón ébredjek egyedül
magamra hagyva elhagyatottan lelkem könnyeivel a padlót felmosva.
Odaadtam testem hisz én is akartam ezt, de lelkemmel együtt tettem.
És nem tudom e kettőt külön választani
ha adok mindent beleadok.
S szívem ezüsttálcán kínáltam fel neked
remélem okos döntést hozol kegyeidbe veszed és megbecsülöd
nem pedig ízzé-porrá zúzod kezeid között.
Félek, akkor a porba hullok
soha többé fel nem állok.
Végleg összetörök s nem lesz olyan ki összeszedjen
holott én már nem először tettem ezt másokkal
összeszedtem őket és szeretetem lángjával gyógyító fényt nyújtottam.
Félek, a végén teljesen elfogyok
és szeretet nélkül semmi maradok. |
|
|
- február 22 2019 06:27:57
Nagyon szép, igaz versed jó volt olvasni. Gratulálok: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
