 
Vettem egy mérleget, a súlya három kiló,
Nem szól, nem integet, de diót mérni jó,
Egy elhanyagolt sarokba, mit régen por lepett,
Mindent kipucoltam, így oda letelepedhetett,
A Vereckei hágót, soha nem láttam még,
És a tv tegnap azt mondta, hogy itt a vég,
S ha a holnap már nem hoz nekem semmi jót,
Hol a fenében találhatok mérni való diót?,
Hisz vettem egy mérleget, épp három kiló,
A dobozára írták, hogy csak méregetni jó,
De az alma túl drága, és még csak nem is dió,
Mire rájöttem, hogy tél van, már elolvadt a hó,
Vettem egy mérleget, betonozni sem jó,
Ha a nyerge alá fekteted, majd elviszi a ló,
Lóval együtt nehezebb, 1 tonna és 3 kiló,
Àm a sarokba ha leteszed, diót mérni jó,
Vettem egy mérleget, ami mérlegelni jó,
Azt beszélik róla, van vagy három kiló,
Nem üt, nem rúg, és tankot sem vezet,
De a dió súlyát megsaccolni még jó lehet,
Megpucolom holnap a házam ablakát,
S kivágom az előtte álló öreg diófát,
Eladom a mérlegem, hisz minek is nekem,
Csonthéjában huszonegy gramm az életem,
Az egyetlen mi örök, és sosem változó,
Súlya ólom, àm mégsem kézzel fogható,
Huszonegy grammnyi tömény emberség,
Megmérik majd helyettem, ha befogad az ég. |
|
