|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,194
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Ó, emberek ha tudnátok
Emberek, ha ti tudnátok,
hogy ki az, ki e sorokat írja,
hányszor lett már az életben
csak úgy tréfából valagon rúgva?
Hányszor lett már eltiporva
a nemzetiségétől megfosztva,
hazájából kitagadva
a környezetéből kiszakajtva?
Megtanulta nagyon korán
elesni szabad, lenn maradni nem,
mit jelent az: „Kelj fel Jancsi”,
csak magadban higgy, ne mindenkiben.
Nagyon sok embernek hittem
kire az „állat” jelző, dicséret,
mert csak akkor hagyott nyugton
mikor kiszívott minden csepp véred.
Megtanulta mit jelent az
ugyanazt a nyelvet beszélni,
de nem megérteni egymást
és már régen elfeledt remélni.
Ma nem vár senkitől semmit
és talán azért nem is csalódik,
ott a messze idegenben
lassan ő is összeaszalódik.
Maholnap már az arca is
hasonlít majd egy aszalt almához,
a modora még érzékeny
sorai sűrűn csak üres pátosz.
Én egyszer már azr leírtam:
„Ez vagyok én”, - de ma már még ez is,
régi még ma is él bennem
mint egy homogén poligenezis.
Mucsi Antal-Tóni 2013 November 03
|
|
|
- február 23 2019 12:45:31
Itt is nagyon tetszett. Kiváló versed szeretettel olvastam. Szép napot kívánok: Zsuzsa |
- február 24 2019 16:15:22
Kedves Tóni!
Nagyon tetszik a versed, de elég régen írtad. Remélem, azóta már többször lettél valagon rúgva és átéltél minden félét, amit itt leírtál. Ne hidd, hogy más szerencsésebb: mindenki megkapja a magáét, akár megérdemli, akár nem. Én is csak hasonlókról tudok beszámolni. Ilyen ez az élet, mindig fel kell állni.
Szeretettel: Viola  |
- február 24 2019 22:56:06
Tóni, gratulálok őszinte versedhez! A lelki fenékbe-rúgások még jobban fájhatnak az embernek, ha nem is a szülőföldjén él...
Üdv: Dávid, a mandolinos rímszerész...
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. november 12. kedd,
Jónás, Renátó napja van.
Holnap Szilvia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
