|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Csípős a hideg hajnal, narancsvörösben ébred,
az első sugarakat fagyos orcámon érzem.
Alszik a sivatag, még a homok is bóbiskol,
felleg már kékes, alakja hullámos, karfiol.
Hegyeket, völgyeket, dűnéket formázott a szél,
szépsége ékes, mélabús szíveket által ér.
Homokórám pereg, mint a sivatagi homok,
Régmúlt időkre gondolva lelkem fáj, sőt zokog!
Puszta perzsel, vagy a vihar veszettül vicsorog,
apró, igéző oázisban cseppnyi víz csobog.
Selyemúton hegynyi tevekaraván közeleg,
nyugodtan, lassan, összetartják vaskos kötelek.
Majd lassan tovatűnik, míg én állok ámulva,
e néma, festői homoktengert megbámulva.
Olyan titokzatos! Mennyi mindent megélhetett,
mindig megújult, talán inkább újjászületett!
Megcsillan a homok, mint ezernyi gyémántkristály,
milyen fenséges, mesés! E földön ő a király!
Boldogsággal telítődik meg lelkem éhsége,
fény árad a szívembe, megszáll a belső béke.
|
|
|
- április 16 2019 16:32:41
Csodaszép, mint az előző is, kedves Zsuzsa!
Szívből szeretettel, elismeréssel gratulálok remek versedhez!
Margit |
- április 16 2019 17:16:08
Kedves Melinda! Köszönöm szépen! 
Kedves Margit! Úgy örülök! Köszönöm szépen! |
- április 16 2019 19:30:38
Kedves Zsuzsa !
Szívböl gratulálok szép sivatagi versedhez
Tibor |
- április 16 2019 19:50:15
Kedves Tibor! Köszönöm szépen! |
- április 17 2019 08:25:35
Kellemes élmény volt olvasni ezt a verset. Szinte érzem a sivatag illatát,  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 14. vasárnap,
Szilárda napja van.
Holnap Valér napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
