|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Kastély és temető
Nézd, már a lelkem bús, üres liget,
Egy sarka temető: vad ugaron
Fejfák, sötét emlékek, csupa rom
S éjjel rémek vetik föl testüket.
Másik sarkában vén kastély, süket
Csöndben borong, felverte dudva, gyom
S az elhagyott és hűvös udvaron
A társtalan lovas, a bú üget.
Lennél-e úrnő e szomorú tájon?
A temetőt, hogy rája béke szálljon
Fehér kezed meg tudná áldani?
S ha hozzád lépne sötéten és halkkal,
Az átkozott és társtalan lovaggal,
Tudnál-e megváltó szót váltani?
Írta: Tóth Árpád 1886 – 1928
Schloss und Friedhof
Sieh, die Seele ist eine leere Au,
eine Ecke ist Friedhof: Wilde Flur
Grabmäler, dunkle Ruinen, Natur pur
und nachts kommen die tote wieder auf.
Im anderen Ecken ist ein Schloss, taub
in stillen Wehmut, von Unkraut bedeckt,
verlassen ist der Hof und ganz versteckt,
der freundlose Reiter, trottet im Laub.
Wärst du die Herrin in diesem tristen Land?
Den Friedhof, dass dort endlich der Friede fand,
würde deine Hand den Segen geben?
Und wenn es zu dir käme, dunkel und still.
Mit den sakrisch, freudlosem Reiter agil,
ein Wort mit, über Erlösung reden?
Fordította: Mucsi Antal-Tóni |
|
|
- május 30 2019 13:34:32
Remek vers. Szeretettel, szívvel gratulálok! 
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 23. csütörtök,
Béla napja van.
Holnap György napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
