Itt van, hallom, valamit keres?
Szemem íve is lassan veres,
Súg, hallom, nem hallgat el,
Mégis mi van az emberrel?
Itt van, belém bújt, nem megy el,
S mégis én küzdök az ihlettel,
Mint ha kaparna valamit bent,
A gyomrom környékén, lent.
Kellemetlen, de mesél valamit,
Csak zúgást hallok, bármit,
És tágranyilt szemekkel nézem,
Ahogy a por leszáll a tükörképen.
Itt van, hallod? Téged keres,
Nem kéri hogy nevess,
Szeretne a gazdád lenni,
Belülröl megenni.
Itt van, érzem, fáj, szúr,
Lépésem lassan ellapul,
És a szív, a drága dobbanó,
Elhal, mint a puszta halandó.
Én már láttam is egyszer,
Álmatlan éjjemen fáradt szememmel,
De nem mondom el, ki és mi,
Mert itt hagyna, nem emberi.
Itt van most is, figyel minket,
És mit bolondot, úgy száll az ihlet,
Nem tudod meg soha mit sző,
Csak hogy itt van, de ki lehet ő?
|
|
