|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAIM!
Az oldal újraindult a Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu csoport által. Mostantól ismét szívesen várjuk a költeményeket.
FONTOS TUDNIVALÓK - OLVASSA EL!
Technikai problémák miatt a napkorong.hu oldal egy ideig nem frissült, azonban ezeket a problémákat megoldottuk. Október 31-ig ezért naponta négy verset is beküldhetnek, hogy pótoljuk az elmaradásokat, plusz napi egy novellát is beküldhetnek.
Ezután viszont naponta egy verset, plusz egy novellát küldhetnek be, ahogy ez a korábbiakban is volt.
|
A világ sora már nem egyenes, de girbegurba… Az UNIÓ keményen háborút akaró lett!
Az emberiséget elemezve, rettenetes… Beton alá, egy gödörbe temetve…
Az emberek vágyai, szeretetük… Hatalom földbe ásta, nyomait csipegetjük.
Csirájában elfojtott szépet, szeretetet… Ezek a nyugati értelmiség… dermeszt!
Csirájában elfojtott vágyak kipusztultak… Ha még maradt, azok kutyához kushadtak.
Embert ’fogyatékkal élőkké’ teszik… De nem kell… Elitben a létet totál megszegik!
Freud írta = a bajotokból majd kiránt polgárháború, (már szomszédban a háború),
Majd eszement mutánsként kitörtök felszínre, a csúnya baj tovább nem fektet gerincre…
Ha felszínre törtök, lekerül rólatok a töviskoszorú, bízzunk, hogy elmúlik bú.
Évtizede mondom, emberiséget veszejti modernség, közelghet rideg világvég.
Vannak kevesen kúsza gondolatok, de azok normál embernek használhatatlanok!
Emberiséget pusztítják, nem szeretik, emberiséget mind irányukból veretik!
USA George államban van egy harminc tonnás szikla, rajta egy vésett márványtábla…
Írva vagyon, emberiséget lecsökkentik ötszáz millióra, magyarul is le van írva…
Bizonyítja, hogy ezek emberi szörnyek, hogy háborút akaró, emberírtó szörnyek!
Vecsés, 2023. november 29. – Kustra Ferenc József – íródott; Doktor Virág, Édes szörnyetegek c. ötletadó verses műve ihletésével… leoninusban. Naponta látjuk, TV híradóban a videókat kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is… az atomháborúra!
|
|
Viharban !
Selymes haja
simogatott,
hallkan súgta
tied vagyok !
Ablakot eső
verte,villámlott,
dörgött az ég,
maradjál még.
Félek nagyon,
ölelj,akarom
karjaid között
lesz az álmom.
Leszállt az éj,
csillagos éjjel,
öleltük egymást
vágyó kéjjel !
Ágoston Tibor
|
|
Minden évben újra éljük…
(Kétsoros, bokorrímes)
Jő advent élet vonatán karácsony, hangosak szájából nem tőrjön ki mákony…
De ki tudja, hogy jó-e világnak, hogy megszülettem? Lehet, más sem tudja… bezony!
(romantikus LIMERIK)
Adventnek van, négy szép gyertyája,
Három lila, egy rózsaszín… ma.
Advent eljő hozzánk,
A hit vigyáz reánk.
Gyertyánk fénye villog ránk… lágya.
(tíz soros duó)
Minden gyertya valamit jelent
De, ha nincs kéznél… vajh’ elment!
Őt, ki hozzánk jött, ismerjük-e?
Fenyő heves illata vajon segít-e?
(LIMERIK)
Én megszülettem, ez jó nekem?
Fényben állt minden körülöttem.
Világ már változott,
Szép lét, elkanyargott.
Felhő takarja holdat! Nekem?
(Bokorrímes trió)
Arra hí’ világ, hogy fogyassz!
Vásárolj és sokat fogyassz!
Kapsz pár fillért, ha fogyasztasz,
Ez legyen elég... fogyasztasz?
Eltűnődőm, hogy a karácsonyi ünnep megérint-e bennünket?
Vajon hogyan kotorjuk elő… ha nincs meg és nem érint bennünket?
A konyhában majd nagyüzem lesz, készül majd az ünnepi étek-sor,
Mi tudom, hogy jelen leszünk mind a templomi régi harangszókor…
Vecsés, 2024. november 19. – írtam adventi összefoglalónak, önéletrajzi írásként!
|
|
Ajánlom: Ágikának, barátnőmnek, a legnagyszerűbb embernek.
Léptem nyomán ha árnyék hull,
Te fénnyel jössz és minden múl’.
Már érted is, szólnom se kell,
Mint rét a dalt, mit szél visz el.
Nem vér köt össze, több talán,
Néma rezgés... kritálytisztán.
Egy pillantásban ott lakunk,
Hol semmi sincs, csak mi vagyunk.
Tavasz ha jő, te ágra szállsz,
Ősz idején velem megállsz,
S ha tél... didergő hó rejt el,
Te szíved akkor is felel.
Barát nem az, ki jót nevet,
Hanem ki hordja terhemet...
Ha világ omlik, s már nem áll,
Nem hagy egyedül, mellém áll!
Barátság: csillag, nem vakít,
Egy biztos fény, mi megsegít.
Nem vár semmit, csak szívet ad,
Amennyi kell... s örökké marad.
Siófok, 2025. július 30. -Gránicz Éva- |
|
Angyali a jövő adventi fény
Mit ő hoz nekünk, az maga... remény.
Hangulat, meg áldás érkezése
Lobogó nagy gyertyalángok fénye,
Szívünkben már a várás is éke.
Szépséges a fenyő-koszorú,
Nincs nálunk, ki ezért szomorú!
Hallgatjuk milyen halk-csendes az áhítat,
Csendes és hittel teli, mindent átitat.
Lesz még nemsoká' hajnali mise,
Ez, maga... lélek fenntartó kincse.
Decemberünk köd góccal pereg,
Eljő' már az Ünnep... közeleg;
A rövidülő napok végzete,
Letelepszik, de nem advent vége!
Vecsés, 2025, december 25. – Kustra Ferenc József
|
|
Miért kerülsz el engem, Pistám... mióta megízleltem a szerelmedet,
már nem fütyülsz rám a kapuban, miért rajtam a vétked?
Kerülsz, de az emberek mindig látnak Marika mellett,
a mezőn, aztán a falusi táncmulatságon... egész nap melletted...
Pistám, miért nem szereted már a szemem úgy, mint régen,
mindig is elálltad az utamat, most fájdalomban hagysz kint a szélben?
Azért, mert elolvadok a vágyakozástól irántad, gonosz lennék, aki téged elhagy,
már sok ideje hallgatsz és a félelem egy tűz, amely belsőmben felgyúl Pistám, nem vagyok vak !
Folyton azt ígérted, Pistám, hogy eljössz, hogy férfiként beszélj apámmal,
most engem hagysz, hogy aggódjak a sok álmatlan éjszakákban!
Kerülöm apám... tompa tekintetét, hogy arcomat ne lássa,
és folyton arcomra húzom a nagykendőt, számsarkával!
Mit szólsz hozzá, Pistám, emlékszel a tündérderekamra?
Tudod, hány szoknyát hordok most, mert meghíztam és ez, valaminek oka...
Egy szív dobog a szívem alatt, te is hallani akarod, ahogy dobog?
Gyere, Pistám, gyere haza velem... mert hamarosan hárman vagyunk!
|
|
Ha ölelsz... világ megszelídül,
Most jó élni, a testünk tudja.
A szív lassan hullámzik belül,
Mint tó, ha a szél már nem bántja.
Az idegek között fény sercen,
Az agyban csillagok születnek.
Ahogy karod ringat szelíden,
Csendben, újra otthon lehetek.
Siófok, 2025. november 20. -Gránicz Éva- |
|
Hétköznapi pszichológia
Nemrég kezed fogtam… Cilikém.
Szerelemmel néztél… Cilikém!
Reggelre nem voltál,
Innen elloholtál!
Hova lettél? Hiány: Cilikém!
Este ülepedő sötét volt,
Szerelmünk… igen összehangolt!
Én kielégültem,
Éltem veled élem…
Aludtam, mint a bunda, álmom volt.
Reggel nem hallottam szuszogásod,
Eltűnt: mosolyos suttogásod…
Nem gondoltam volna,
Hogy ily’ mese volna…
Valóságra ébredtem… zárod!
Vecsés, 2020. január 7. -Kustra Ferenc József- íródott: LIMERIK csokorban
|
|
Korán letört lombok...
Korán letört lombok,jajt susognak,
Gyenge hajtásuk fiatal kornak.
Incselkednek kéjek kezdetével,
Kiváncsiságuk beteltével.
Vágy hajtotta őt, félig megnyert nőt.
Talán korom nyugtatta őt
Ami kettőzte az ővét,lesütött
Szemmel oldotta az ővét..........
Beledobta magát lázas ölelésbe,
Szinte éreztem,hogy felszabadult
Minden érzelme.Újjaival lantomat
Pengette,miénk volt az éj,akkor este !
Ágoston Tibor
|
|
Nő felvonóban !
Felvonóba belépve,mond mit érzel,?
Férfi szemek,rajtad legelésznek,
Kidőlt,vágyódó szemekkel néznek.
Sértve érzed magad, vagy büszkeség
Tellít el,? Merész gondolataikban.
Öltözetedet egyenként szedik széllyel.
Légy büszke magadra,csodás bájaidra
Érted álmodnak,mindent feláldoznak
Te vagy akiért.halálos párbajt vívnak
Nem férfi,te vagy teremtés koronája,
Sok háborúk,országok dőltek össze,
senki nem tudta,te voltál mögötte !
Te vagy az élet, akiért élni érdemes,
nélküled az élet,értelmetlen kisérlet
meg sem kezdődött volna az élet.
Szerelemre születtél,annak éljél,
Felettebb vagy mindenkinél. Isten
legszebb ajándéka vagy az életért
Nő a felvonóba |
|
Lobban a vágy, ha rád gondolok én,
Bilincsbe zár tested puha fénye,
És szívemben táncot jár a forró remény,
Sóhajod végig simít lelkem mélyére.
Közelemben leheleted lágy, puha szél,
Öledbe simulva a percre figyelek,
Melyben minden rezdülésem hozzád beszél,
Ahogy mozdul a ritmus, s beleremegek.
Csókod tüzétől minden elolvad,
Útját leheli rám a szenvedély,
Minden érintésed új kaput nyit, szabad,
S a lélegzeted belém írja: jöjj ne félj!
És amikor csendben megáll a világ,
S bennünk a forró pillanat kitárul,
Érzem ahogy benned talál otthont a vágy,
S a szívem újra a te szívedhez simul...
Siófok, 2025. november 18. -Gránicz Éva- |
|
Munkát végezve, gondjaimba merültem, ahogy asztalnál, szemben tükörrel ületem…
Ahogy a fejem elbambulva fölkapom, arcképem tűnik föl a síklapon, ezt látom.
Szenvedély és lelki harcod… küzdő térül választották -pont- az arcod.
Minden az arcodon hagyta a jelét, vissza redőllik a képről, de ez nem letét…
Mikor a légváraid összeomlók, hullik a haj és sötétbe borul a homlok.
Lassan megfakul a jövő álma, az ajak mosolya, és persze szem tisztasága.
Dühre, bosszúra emlékeztető, a szemöldökeid között az a jó mély redő…
Látni, hogy szád körül is fájdalmas az a nagy vonás, kezdte gúny, folytatta tagadás.
Lemondás vágyadat, kétséged ölte hited, így töltötted eddigi ifjonc élted.
Csupa csalódás a sorakozó lánca és ezek, mind mint az arcod egy ránca.
Látni… ott vigyorogva bántón torzul feléd… távozz tükörtől… ó már ennyi elég!
De kérdem, amig lábam székbe roskadtatott, tán’ a boldogság, ami nyomokat hagyott?
Vecsés, 2023. október 23. – Kustra Ferenc József- íródott: Weigelsberg Hugó (Ignotikus): (1869 – 1949) „A tükör előtt” c. versének az átirataként, leoninusban.
|
|
(leoninus)
Látom rajtad, hogy a lelked saját béklyódba dermedt… sugárzod, hogy ernyedt.
Nekem fáj látnom, hogy a lelked ennyire senyved, s mily’ magába hullott lehet a kelyhed.
Fáj is nekem, hogy valamilyen emlék zordul benned, de nekem azt látni nem engeded.
Ha tudnád, lelked milyen szívesen pátyolgatnám… ha hagynád... benyomásom megmondhatnám.
Jól kihúzhatnálak a gondodba süppedt mocsárból… ha kivezethetnélek homályból.
Gyere ide kedvesem, segítek neked és talán megszűnik a gyötrelem…
Hátha együtt sikerül jó életet élnünk, egymást nagy szeretetben kímélnünk.
Igyekezem majd karomat ölelésedre használni, számmal meg a szádat csókolni!
(IKU trió)
Igyekszem,
Lesz jó gondolat!
Kilátás…
Kínzóak
Lehetnek gondok.
Béklyóban…
Emlékek
Úgy hömpölyögnek…
Segítek…
(Sedoka)
Társad lehetnék.
Segítségre szorulhatsz!
Jó segítséget tőlem…
Vecsés, 2024. február 3. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus-segítő alloiostrofikus sorokban.
|
|
avagy asztaltól az ágyig…
Kedveském, csillagom Laura!
Vágyam úgy kerget... egész nap ma!
Kerüljünk közelebb…
Talán… legközelebb?
Vágyom közelségedet, még ma!
Ó, drága, egyetlen, kedvesem,
Soraid olvasom – nevetem.
Mi kerget ennyire?
Nem vagy te nyúl, ugye?
Vagy csak futsz? Nálam nincs kegyelem!
*
Kedveském, csillagom, pezsegve
Menjünk asztalhoz… én remegve.
Kanalat leejtem,
Kenyérhéjat eszem.
Nem bírok magammal… epedve!
Édes, ha Te szerelemre vágysz,
Az nem tesz ám jót, ha bezabálsz!
Nokedlit felejtsd el,
A vér máshova kell...
Így meglátod minden jó… nem hánysz!
*
Ha már belaktunk, menjünk ágyhoz,
Ott nem kell szólnunk senki máshoz…
Emésztünk, édelgünk,
Testet kényeztetünk…
Meglásd… Ez sok jó a csókokhoz!
Mondtam én, hogy nem jól csináljuk!
A sorrendet megfordítottuk.
Máma nem lesz móka,
Mert jön... kaja kóma!
Holnaptól okosan csináljuk!
Vecsés, 2023. január 21. – Siófok. 2025. április 16. – Kustra Ferenc József – íródott: A „vággyal az asztalig” … c. [Kétszerzős!] versem kétszerzős átirataként, romantikus LIMERIK csokorban. Páratlan versszakokat én írtam. A párosok szerző-, és poéta társam Gránicz Éva munkája.
|
|
Éji kaland !
Alszik a táj,néma csendben,
Még a zöld lomb se rezzen.
Régi fák, terebélyes lombok,
Hold bevilágít imitt,amott....
Megvilágította azt a padot,
Hol kedvesm ölemben sóhajtozott.
Felháborodva néztem az égre,
Ha lenne egy kis megértése,
Minket a fénytöl megkímélve !
A vén Hold erre nagyot morgott,
Sötét felhőkkel betakaródzott.
Köszönetet mondtunk ketten,
Én és a megriadt, édes szerelmem.
Nem vettük észre az idő múlását,
Láttuk, már hamarosan pirkadott.
Fényes harmat csillogott a gazon,
Az volt a legszebb éji kalandom !
Ágoston TIbor
|
|
Hogy lehet úgy szeretni téged,
Hogy szívemre naponta féket
Teszek, mikor indulna érted,
De visszahúz a józan véglet?
Hogy lehet így élni, kérlek,
Mikor minden érzés éget,
Belül tombol, de nem beszélhet,
Csendben perzsel, mint rejtett vétek?
Ha mennék, lánc a lábamon,
Álmod felé vágyam robog,
De nem léphetek szabadon,
Marad a semmibe... gyalog.
Szívemen pecsét, zár ajkamon,
Mennyire fáj, nem ordíthatom.
Minden rezdülés hozzád szalad,
De visszafordul, mert nem szabad.
A mi szerelmünk nem láthat napfényt,
Nincs benne reggel, csak késő esték,
Ahol a vágy egy sötét festék,
És titkon írtam vele e versikét.
Siófok, 2025. július 26. -Gránicz Éva-
|
|
(3 soros-zárttükrös)
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd,
Hogy ez maradjon… én leszek a te őröd…
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd.
(HIQ duó)
Mindenhol
Ilyen, kedvelem…
Élvezem.
Édes az
Érzés, de remek…
Kedvelem.
(leoninus duó)
Ha engeded folyvást is csókolom… kezedet ki nem hagyom…
Ez még nem bűn előidéző… még farbát is veszem elő...
Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József– írtam: alloiostrofikus versformában, a szerettemnek. Önéletrajzi írás.
|
|
Az öregség nem hozza el a szív fakulását,
Csak érleli, mint napsugár a szőlő zamatát.
Mint őszi fény a lankadó határban,
Úgy símul meg a lélek mosolyában.
Nem halványít, csupán fénylik szelíden,
S a régi álmok élnek új színekben.
Derű lakik minden ráncban, mosolyban,
A múlt zenéje tanít új ritmusban.
A szív még táncol, bár lassabb a lépte,
De minden ütem kincset őriz benne.
Mert élni oly' szép, ha lassúbb is az út,
A fény belülről gyúl, s nem kívülről fut.
Az öregség nem bezár, hanem kitárja
A szív kapuját, a világ csodájára.
Siófok, 2025. november 4. -Gránicz Éva- |
|
A szűz halála...
Ophélia fiatal gyönyörű nő volt,
esélye lett volna a királyi trónhoz,
amit a sok viszálykodás lemondott.
A sok igétrtekböl nem lett semmi,
szerelme Hamlet kezdet elhidegülni
Ophéliát az őrűltségbe kergetni...
Egy szép tavaszi napos reggelen
Ophélia a vízparton megjelent,
Dúdolt magában,szomorúságában.
Koszorút font kedvenc virágaibol
nyakába akasztva, felnézett az égboltra,
Utolsó imáját magában mondogatta.
Könnyű szép köntöse,szép szőke haja,
vitte az ár, senki nem gondolta volna,
hogy végképp elmerül a hullámokba.
Megduzzadt folyó füves fái alatt,
egy női holtest örök álmát alussza,
Hamlet csak a királyi székre gondolva
Fital nő,alig húsz éves,szűz testének
szomorú halála, Helsingör urainak
megbocsájthatatlan örök strófája.
|
|
Arsinoe II.
Ha jártál valaha Görögország
Canopus kis városában
Arsinoe csodálatos szobra,ott
Tundöklik midenki látványosságára.
A szobor annyira tökéletes,
Megragadja a figyelmedet.
Szemeidet levenni róla nem lehet,
Átlátszó köntöse mindent leleplez.
Nem Görög,Egyiptomi volt a
Csodaszép nő,ki Ptolemy fáraó lánya
Ki mást nem találva saját
Testvérével ment nászba.....
Görög katona,részt vett az
Egyiptomi hadjáratokba,Arsinoet
Feledni nem tudta,márványba alkotta,
Ott tündöklik,több ezer év óta.
Ágoston Tibor
|
|
Hull diólevél,
A tél tán’ ellensége…
Hajnali hűvös!
Levél hull, pereg,
Előző ősszel, hogy volt?
Hajnali hűvös!
Kemény valóság!
Levelet, szél sodorja!
Hajnali hűvös!
Napkorong még él,
De, leveleket szárít.
Hajnali hűvös!
Barátságtalan
Az őszi levélhullás…
Hajnali hűvös!
Levelek könnye
Télbe fagyva, igy kopog…
Hajnali hűvös!
Vecsés, 2015. november 21. - Kustra Ferenc József- írtam, eredeti Basó féle haiku csokorban.
|
|
Hétköznapi pszichológia
{Septolet}
Lélek,
Érzelem,
Nem félek,
Nem félem…
Lelkem kitárom,
Nézek körül ködben, nem bánom…
Vágyom…
*
{Keresztrím}
Az emberi lélek épp' olyan, hogy nem árt neki,
Ha néhanapján, de kissé meghunyászkodik.
Olyankor jó, ha keresi a fényt távol, messzi…
Mert bebetonozódott, ködben nem látszódik.
*
{Kínai versforma; "Shiliuziling" Szótagszám=1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa- (x=szabad)}
Ám
Én lelkemben az énem…
Sorsom üt!
Jobb lesz? Nem félem…
Vecsés, 2019. április 3. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
|
|
Göröngyös úton !
Gyalogolt az élet mellettem,
egész életemben.
Elérkeztünk út végéhez,mondta :
tovább nem jön velem.
Innen,magam intézem életem,
jó utat kivánt nekem.
Göröngyös volt az útam végig,
botladoztam fenékig.
Kerestem a jóságos embereket,
naívnak néztek engemet.
Mire magtanultam az élet titkát,
elértem életem alkonyát.
Tanulság életböl az volt nekem,
ne bízz az emberekben.
Gondold meg jól a cselekedetedet,
visszavonni semmit nem lehet.
Eljön a nap mikor betesznek a tepsibe,
emlék leszel,vagy még az se.
Ágoston Tibor
|
|
Casabianka
Felicia Hermans (1743-1835 )
Nehéz elhinni ezt az igaz történetet.
Louis de Casabianca (1762-1798 ) volt a kapitánya az Orient nevű hadihajónak
Napoleon Hadat uzent az Angoloknak.
Az Angol haditengerészet flottája élükön Lord Nelson Admirális.Az ütközet amit
a Nilusi csatának neveztek a Mediterranian tengeren történt meg. Franciák nagy veszteséget szenvedtek.Az Orient hajó kapitányának a 10-éves fia Giacomo
Jocante mint tengerész kadett a hőse ennek a történetnek aki a legnagyobb
fegyelemben nevelkedett.Erröl szol a történet.Az Orient csatahajó maradványait
a franciák feltárták 1998 ban
Felicia Hermans után angolbol fordítottam
Az eskü !
Az ifjú állt az égő fedélzeten,
csak ő volt egyedül életben.
Mindenki menekült,
csak őt tartotta a fegyelem.
Büszkén tartotta magát,mint
aki arra született,minden
viharral szembe nézhet.
Benne senki nem kételkedhet.
Lángok csapkodtak kötülötte,
várta a parancsot - a mehet - re.
Apja vérben feküdt amit ő
nem tudott.
Hangosan kiáltott : - Mond apám -
szolgálatomnak vége - ?
A kapitány feküdt eszméletlen
patakzó vérében...
- Beszélj apám - ! Még egyszer kiáltott,
Mond,hogy mehetek !
A lángok egyre közelebb értek,
nem jött felelet.
Haja lengett a szélben,
egyre kevesebb reménységben.
Halálnak az őrhelye ez,
az eskü tartotta őt a helyében...
Még egyszer hangosan kiáltott :
- Apám maradjak . ?
Miközben a lángok körülötte
mindent elmartak.
Lángokba borult a hajó,elérte
a legmagasabb részeket.
Francia lobogó pernyéje,mint
hó hullott a fedélzetre !
Jött a hatalmas moraj,mint
mennydörgő égbolt, de jaj,hol a fiú ?
Aki kitartott,mert vezényszót
nem kapott !
Árbocok,vitorlák a kár nagy volt,
a legnemesebb érték
a hajón a fiú,akinek hite,
meg nem ingott, az eskütételbe !
|
|
Önvallomásban a tanács…
Művésznek lenni, annyi, mint kalandornak lenni,
Hangok, szavak, érintések között kalandozni…
Csak lendülni előre az élet ritmusában,
Az élet írta, mindennapi szimfóniában.
Ténykedni a művészet fényében fürdő síkságokon,
Átkelni a művészeti kéknek tűnő hegyormokon…
*
Alkotni a népemnek,
Filozofálni létnek.
Cél az összes halmazok!
Vannak hanyatló napok…
Felkelő, új holnapok…
*
Érzékeken és értelmeken keresztül élni,
Mindig újat, tetszőt, lényegeset teremteni.
*
A művészet az írói szenvedély ámokfutása,
Sose menjen a műnek meg műélvezet rovására!
Vecsés, 2023. október 1. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
|
|
|
|
Ma 2025. november 29. szombat,
Taksony napja van.
Holnap András, Andor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
