Hős akarok lenni, hogy végre megöljenek,
Hisz ők gyorsan halnak, sírva döglenek,
És álmom válna valóra, lent a pokolban,
Nem a ház mellett, apró disznó ólban.
Hős kell nektek, feláldozom telkem,
Eladom a szívem, testem s lelkem,
S kardot rántok az első sorban,
Puskák tüzében, a sötét újkorban.
Hol nincsenek angyalok, holt mind,
S a nyár hideg, bent s úgy kint,
S sírnak a gyermekek, ordítanak,
Szüleik nekik hátat fordítanak.
Mosolyogj rám, hisz megmentelek,
S ne sírj mikor elföldeltek,
Hisz a jobb világért halni kell,
Istenek se dalolnak mesékkel.
Mert eltűntek, itt hagytak a nagyok,
S zárásképp egy levelet itt hagyok,
Olvasd el, hisz magam írom neked,
Ne vállj hőssé, mentsd az életed.
|
|
