Volt egy kislány, emlékeimben él
Vajon hol; vajon, most merre él
De régen is történt nagyon
Pontosan, nem is tudom, mikor
Én, öntudatos, felsős, ötödikes
Ő, kicsi alsós és negyedikes
Egymástól, nem laktunk messzire
Néha láttam, az iskolába sietve
Nem volt, mellettem a helye
Mikor láttam egyszer, nagyon sietett
Előttem, egy kicsi fiút vezetett
Aztán ez lett, ami végül, felmérgesített
Fekete, szép, hosszú volt a haja
Teljes erőből, nagyot rántottam rajta
Mint győztes hadvezér, vonultam tova
Sírni kezdett, nagyon megsajnáltam
Mindenemet, rögtön, neki kínáltam
Golyót, csúzlit, régi pénzeket
De ezekkel, már nem hatottam meg
Hónapokkal később, egy színdarabban
Mint gyönyörű, Tündér Ilonát láttam
Olyan szép volt, olyan gyönyörű
A mai napig, nem tudom feledni
Forró volt arcom, borzongott, mindenem
Akkor, ott, abban a pillanatban
Érintett meg, az első szerelem....
