Estefelé történhetett,
ezt biztosan tudom
Hiszen délután, kint
üldögéltem, a padon
Hogyan kezdődött,
talán fáztam, nagyon
Közelebb húzódtam a
tűzhöz, várakozón
Ellágyultan pihentem
csendesen, merengtem
Közben, csendesen,
beköszöntött az este
Valami, csodálatos
szépséges pillanat volt
Odaért hozzám, átölelt
gyengéden a múlt
Átölelt gyengéden;és
meg simogatott
Én mint ijedt gyermek,
csak némán álltam ott
Láttam magamat
mint első áldozót
Kezemet csendes imára
kulcsolva ámuldozót
Néma volt a őpillanat
szinte csodaváró
Az áhítatos várakozás
szinte torok szorító
A boldogság mámoros,
izzó forrósága
Ami áthatott, szédítőn
és magával ragadott
Szinte az ég,
kékségébe olvasztott
A Nap ragyogott,
perzselőn ontotta
Sugarait, a fákra, virágokra
Az áldott, békés
anyaföldre és fiára
És én, azt éreztem
része vagyok a Világnak
A természet, óriási,
teremtő, csodájának
Amikor valaki,
benyitotta ajtaját a szobának
Az égbolt sötétjében
csillagok ragyogtak
