|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAIM!
Az oldal újraindult a Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu csoport által. Mostantól ismét szívesen várjuk a költeményeket.
FONTOS TUDNIVALÓK - OLVASSA EL!
Technikai problémák miatt a napkorong.hu oldal egy ideig nem frissült, azonban ezeket a problémákat megoldottuk. Október 31-ig ezért naponta négy verset is beküldhetnek, hogy pótoljuk az elmaradásokat, plusz napi egy novellát is beküldhetnek.
Ezután viszont naponta egy verset, plusz egy novellát küldhetnek be, ahogy ez a korábbiakban is volt.
|
Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák,
Gyalognép java má’ otthonában, nem lófrálnak sötétben matatással… markolák…
Estesül a nappalkor, gyúlnak úti-köz gázlámpák, fiákeren vihar-köd lámpák.
*
Köd, gázlámpák gyúlnak, fiáker villan,
Nép otthon, már csendben szusszan.
**
Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást,
Aztán meg kezdenék a vemhesnek udvarra hajtást…
Lúk is nagyot horkantanak, vágyják már a zabolást.
*
Ló horkant, vágyik zabra, rendre,
Vemhest hajtaná már, reggelre, bentre.
**
Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó
Csak nézgél a setétben… megest megin’… úramisten, ez mi manó…
Ahun a másik oldalon, a tehenke is egy régies lakó.
*
Tehén bámul setétbe, ház előtt,
Manót sejt, sötét árny mögött.
**
Vemhes patája toporog, híja má’ a társát,
Mingyár’ reggelest, lehet még pótolni mulasztást…
Vemhes patája toporog, híja má’ a társát.
*
Patája toporog, társat vár réten,
Reggel jön talán, pótlásként, reményben.
**
Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére,
Legyen végig velük, hosszabb-rövidebb békeéjbe…
Gazduram mén’ bé’ lakásába, hagyja a békére.
*
Gazda hazatér, békére bízza estét,
Csenddel őrzi meg jószágainak lelkét.
Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 16. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek.
A tíz szavasokat, Gránicz Évaszerző-, és poétatársam írta.
|
|
Kéz a kézben lépünk a part menti tájon,
Lágy fuvallat játszik a nádasvilágon.
A szívem a nyugalmat megleli nyomban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Hajó ringat minket a selymes víz hátán,
Csillagokat nézzük a holdvilág árnyán.
Lelkem lelkeddel eggyé olvad a csókban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Nincsen rá szó, se pontos definíció,
De minden szívdobbanásod nekem való.
Lelked bennem marad, a vágy olthatatlan,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Ha sötét vihar jön, akár elfogy a fény,
Pillantásodból életre kel a remény.
Élet zenéje bennünk születik, lobban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.
Siófok, 2025. június 27. -Gránicz Éva- |
|
Két hete talán, vagy több is már,
Minden este ablakom elé száll egy kismadár.
Éjféltájt érkezik, felül az ág hegyére,
Megköszörüli torkát és rázendít a zenére.
Szerenádot ád, s míg a Nap elő nem dugja első sugarát,
Addig abba nem hagyja, csőre be nem áll.
Fütyül, trillázik, csattog, cserreg...
visszhangzik az éjszakában a madárének.
Szólózik, konkurenciája nincsen,
Így csak az övé minden figyelmem.
Ágyamban fekszem, hallgatom az előadást.
Arcomon mosoly fakad, - ó ez annyira csodás!
Dalnokok királya vagy!
Tiéd a legszebb ének, ami csak madártorkon kiférhet.
Csordultig tölti meg a szívemet örömmel,
A lelkemet az égig emeli fel.
Kis Fülemülém, édes Csalogányom!
Sokszor gyere még, hangodat hadd csodálom!
De tudom, hogy egyszer nem jössz többé
És az éjszaka újra csendes lesz mint rég.
Akkor is köszönöm, hogy nekem daloltál,
Szürke életembe egy kis színt varázsoltál.
Majd ha újra erre repülsz, pihenj meg nálam,
Ha nem is egész éjszakára, legalább egy nótára.
Siófokon, 2023. május 9. -Gránicz Éva- |
|
Fájó szerelem
hegedülnek,szépen muzsikálnak,
húzzák a nótámat annak a kislánynak.
Ki nem hallja,s talán nem is akarja
és ez az én szivem szomorú fájdalma.
Csak azt tudom,hogy szeretlek téged,
neked adnám a világ mindenséget.Ha
tudnád milyen nagy a szeremem irántad
repülnél mint a galamb utánnam.
Hegedülnek,szépen muzsikálnak,
húzzák a nótáját szomorú betyárnak,
összetört szívvel itatja bánatát,ami
sírba viszi ha nem nyeri el mátkáját.
Múlt az idő nagyon lassan,egyszer csak
az a hír érkezett az örök szerelme valaki
másé lett.És ennek a szomorú hírnek
egy tragikus vége lett....
Temetésre szól a harang,menetel
a gyásznép,viszik a megtört szivű legényt
ki nem tudta túlélni szive fájdalmát
elviszi a túlvilágra szerelme álmát.
Temetőbe sétál egy fiatal asszony
itt,ott meg-meg áll,majd egy sírhoz talál,
kicsordul a könnye,leteszi virágját,
megsimogatja a kereszt fáját
|
|
Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
Messze vagy, de veled lennék, most rögtön immár…
Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba,
Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba.
Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba.
Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost,
Kipróbálhatnád velem, a lekváros lángost…
Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost.
Közben persze figyelnénk… van-e tán' viharvészjelzés?
Mert az, egy komoly dolog… a Balatoni vészjelzés.
Mi ne mulasszuk el… a vízből való gyors kiérés.
Föl is vehetnéd még a szép tavalyi fürdőruhádat,
Bent a vízben nem látszik… jövőre fölveszed... újadat!
Pihenésképpen, ha volna szabad árnyék, lepihennénk,
Aztán amikor gondolnád, bármikor visszamehetnénk!
Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk,
Bent a nyakig erőben, hogy ne félj, egymást átölelnénk!
Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk.
A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is,
Meleg nyárban havonta… legalább két hetet eltölthetnénk is…
A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is.
Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy,
De talán jövőre újra gondolkozhatnánk, ha itt vagy…
Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy.
Vecsés, 2023. augusztus 25. – Kustra Ferenc József- Íródott: alloiostrofikus versformában a Balatoni nyárról…
|
|
Fakúlt emlékek
Régi város ahol születtem,
talán legrégibb a Duna mederben.
Elmúltak az évek részletekre
már alig emlékszek.
Csodálkozva jártam körbe a főteret,
meglepődve láttam,hogy
minden üzlet valaki másé lett,
hová lettek a régiek.?
Hová lett a zsindelyes ház ahol
születtem ?
Hová lett a szederfa amiröl
annyit legeltem ?
Hová lett a régi cukrászda
ahol annyi jót ettem ?
Hová lett a fagylaltos bódé ahol
napi vendég lettem ?
Hová lett a morbély doktor
ki húzta a fogamat ?
Hová lett a kovács mester
ki vasalta lovamat ?
Hová lett az a szép barna lány, ki
csábította a szivemet ?
Hová lett a mamája ki megdorgált
engemet ?
Fájó szívvel nézek erre a tájra, hol
a gyerekkoromnak volt
kezdő boldogsága,vidámsága,
csintalansága.
Milyen hosszú úton kellene végig
menjünk,ha mindent újra
kellene kezdjünk, nem lenne
hozzá türelmünk.
Nézem-e tájat, nem siratom vissza,
fájó lelkem vigasztalom.
Visszafordítani semmit nem lehet
Ilyen az élet....
|
|
Ismerszem… az életem, nem más, mint pántlikába kötött sok-sok csorba…
Hetvenhét évemben végig csak szenvedtem ártatlanul… rossz rokona?
Mi van még hátra? Ki tudhatja, ki láthatja? Én, mint sorsa rokona?
*
Rövid élet is lehet, taroltlan…
Hosszú élet is lehet, társtalan…
Az életem végét én sem ismerhetem.
Az élet továbbiját, megismerhetem?
*
Sorsom ismeretlen, de biz' élnünk kell,
Örülhetünk, ha a lét feltölt hittel…
Vecsés, 2025. október 18. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásnak, alloiostrofikus versformában.
|
|
De jó a sok ó, az olyan megkapó!
Ha kedvesem simuló, odaadó és nem nagy az ego.
Szeme ha rám tekint csillogó és nem fakó.
Szája édesen csókoló és nem oly’ hideg, mint a hó.
Karja szorosan átkaroló és nem távoltartó.
Keze bársonyosan simogató és nem durva posztó.
Hangja kedvesen búgó, muzsikáló és nem elutasító.
Fürtjei mint a rugó, kunkorodó és nem kisimuló.
Illata csábító, mámorító és nem orrfacsaró.
Jelenléte megnyugtató és nem zavaró.
Aki megbízható és nem széltoló.
Aki igazmondó és nem mesemondó, hazudozó.
Aki szorgoskodó és nem naplopó.
Aki illemtudó és nem tapló, tuskó, surmó.
Aki számára fontos a diszkréció és nem kidumáló.
Aki mértéktartó és nem nagyivó.
Aki egy cukorborsó és nem gúnyolódó.
Aki jóravaló, odaadó, szavatartó és nem áruló, kígyó.
Aki óvó, imádó és nem bántó, gátló, én is dettó.
Aki hódító, vonzó, kitartó fickó, az méltó és pont hozzámvaló.
Érzései időtálló és nem tavalyi hó.
Tudom az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.
Ó, ez alig hihető, pedig mondom ilyen Ő!
Így lett az óból Ő.
Siófok, 2023. augusztus 18. -Gránicz Éva- |
|
Eddig is az őszben voltunk, de nem volt igazi… de ha lecsap az igazi!
Reggelre órát kellett visszatekerni, ébredtem, ettem mentem ezt tenni.
De kinéztem az udvarra és látomásom ködben úszott, szél nem fújódott…
Köd volt igaziból, de még csak kisiskolásnyi… lesz ez még öreg nagypapi…
Bejelentem hivatalosan, vártuk az őszt, ma reggel itt volt… hivatalosan!
Borústalan az ég-boltja, napocskánk űzve süti…kilencre csak maradéka!
Mesélem, hogy... volt-éjszaka ide rongyolt, de ő sem látott ködöt, mi itt lakott.
Ez igy érdekes idővéglet, este a köd még sehol, az éjszaka meg tombol…
Másik idői síkban reggelre –éji setétben- köd érkezett legényesre.
Már-most kilencet ütött a gongórám, tiszta a levegő, nincs szél, de csend… az ám!
Immár ködben ahogy megnéztem az udvari hőmérő… három fok nem esendő…
Most néztem még igy kilenc után, még csak plusz négy... épp, hogy kilenc után…
Megállapítom, hogy ez bizony nem volt vad bevonulás... tudom, hogy csak-is lesz más!
Vecsés, 2025. október 26. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként az őszi természeti fordulatokról, alloiostrofikus versformában.
|
|
Álom tör, a szív még él,
Fény süllyed, az árnyék kél.
Kínunkban sehol sincs part,
Hajóként visz akarat.
Felhő nyílik, fény ragyog,
Szív ha békés, tiszta ott.
Mosolyogva nézd a bajt,
Csendes szélben hold is hajt.
Siófok, 2025. május 31. -Gránicz Éva- |
|
Mindenfelől föl... bánat és emberiségi bú tör föl…
Ember, beteges bánatba zuhan… rossz sors előzuhan.
A fronton hanyagságot előidéző… lövést hallott!
(Haiku)
Sűrű csend reped,
Rossz sors árnya lép elő.
Egy lövés dörren.
*
Bú emelkedik,
Emberiség zuhanás.
Lövés csendbe hull.
A bánatosnak szerelem épp’ nem jut, már nem idézi, már nem akut.
Vadászok nézik a varjak harcát, közben képzelik ennek másságát.
Sok fekete madár, mint ördög leple, emberi létnek enyészete!
(Hiaku)
Szerelem immár nincs,
Vadász néz varjukat némán.
Sötét már az égbolt.
*
Varjak közt nagy zaj van,
A szívekben néma vihar.
Nem jön már a holnap.
Az emberi fajt, sokszor számtalan kérdés roppantul vegzál… máskor…
Máskor a téves döntések rontják helyzetet, tévúton a lelkek…
Bármilyen vágyott a nap, még a halál is írat… misézik a pap.
(Senrjon)
A roppant ködös úton,
Kérdések rágják szívet, lelket.
Misézik a pap.
*
Sebekből kinő a hit,
Szív vezérel, nem a félelem.
Sarjad a remény.
Emberiség megváltozására lenne szükség… ó, ezen emberiség?
Tele a világ koholt vádakkal, meg persze rosszindulatú májakkal.
Kellő szükségek sincsenek érdemben kielégítve, harc meg ízibe…
(Kínai, csi-csüe versforma. 4×7 szótag. Rímképlet: a a x a)
Változni kell embernek,
Hazugság hull, mint pelyhek.
S a közöny mégis itt nyom,
Éhség, harc: mindez szívnek...
*
Kővé dermed... szívdobban,
Szél visít sárga porban.
Remény ül sápadt csendben,
Nap sír vértakaróban.
Éjjel látni ezüst csodát, Holdat meg a csillagokat, reggel elhullajtókat.
Hajnalban éled színesben nap, az még fényesebb, mindenki ébred… kesernyésebb.
Van, aki ekkor berúg, van, aki kirúg, van, aki belezúg… tehénke meg múg…
(Tíz szavas)
Éjjel ezüst Hold, csillag ragyog,
Hajnalban a szív fájva dobog.
*
Éj suttog, a csillag mesél,
Hajnal jön, minden másként él.
Vecsés, 2025. március 7. - Siófok, 2025. június 21. Kustra Ferenc József -Gránicz Éva- írtuk: kétszerzősnek, alloiostrofikus versformában.
|
|
Tavaszi szél:
Szirmot sodor el,
illatot hint a kertben.
Nyílik a remény.
*
Nyári szél:
Perzsel a napfény,
árnyat simít a bőrön.
Szellőnyi megváltás.
*
Őszi szél:
Sárguló lombok,
szél viszi a nyár ízét.
Csend ül az úton.
*
Téli szél:
Jéghideg táncban,
hópelyheket forgatja.
Csillan a csendben.
Siófok, 2025. május 29. -Gránicz Éva- |
|
Az élet alapja és feltétele
(bokorrímes)
Az elkorhadó faág, elöregedve, nagy zuhanvást leesik,
A tehén hogyha vemhes, idője eljött: gyorsan-gyorsan megellik.
*
(senrjon csokor, fél-haikus lánc szerűen)
Nyáron élet mindig dúl,
De, biz’ vége felé kifakul.
Örök körforgás.
*
Jön az ősz, színeiben…
Megvan szépsége, de van avar.
Örök körforgás.
*
Őszmúlás belehatol
A megérkező télbe… Vacog!
Örök körforgás.
*
(3 soros-zártükrös duó)
Az állatok hol vedlenek,
Hol nagy bundát növesztenek…
Az állatok… hol vedlenek.
*
(3 soros-zárttükrös)
Végül is majd minden belerohan a tavaszba, szemből,
Mint ember is változunk, de ezt nem verem ki eszemből…
Végül is majd minden belerohan a tavaszba, szemből.
*
(anaforás, önrímes, 10 szavas duó)
Mi emberek, immár várjuk a havat,
Sok síelőnk… lesi havat.
Mi emberek, kihasználjuk a havat,
Szülő, gyermekével hegyoldalba… leszánkázza havat.
*
(Bokorrímes)
Majd tavasszal sokasodás, gyermekvárás, rügyfakadás, lombsarjadás
És igy az élet, erőre kapva megéli, hogy ez új létsarjadás…
Vecsés, 2025. október 29. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
|
|
A fekete hajú lány !
( Emlék )
Láttam őtet minden nap,
Egy udvaron haladt keresztül,
Ahol női ruhákat vartak tömegestül.
Jóval fiatalabb voltam nála,
Vagy csak én gondoltam
Piruló ifjúságomba.
Néha a szél felkapta szoknyáját,
Lábai szivemet megringatták.
Tekintetünk. találkoztak naponta
Alig vártam arra a holnapra.
Szemei sokat igértek amikben
Láttam valami félelmet.!
Egy nap egész közel voltunk
Egymáshoz,ölében szatyorral
Amitöl csak fejét láttam mosollyal
Hosszú haja lógott le váláig,
Fekete szemei mint gyémánt
Ragyogtak, bennük láttam magamat.!
Szomorú fordulat volt egy napon
Nem várt esemény történt azon.
Odajött ahol én dolgoztam,
Valamit tőlünk kérni,rámnézett,
Soha nem felejtem el azt a
Pillanatot,mikor megpillantottam
Mellén a sárga csillagot !
|
|
Sajnálom, hogy elrontottuk.
Sajnálom, hogy belebuktunk.
Sajnálom, hogy néztünk, de nem láttunk.
Hogy lassan egymástól elsodródtunk.
Sajnálom, hogy elfelejtettünk együtt nevetni.
Hogy nem tudtuk egymást jobban szeretni.
Sajnálom, hogy nem öleltük egymást gyakrabban.
Hogy nem mondtuk, ha fáj, csak őrlődtünk magungban.
Sajnálom, hogy hagytuk kihunyni a lángot.
Hogy már nem együtt fedezzük fel a világot.
Sajnálom, hogy elmúlt minden mi szép volt.
Hogy már nem nekünk ragyok a csillagos égbolt.
De MI már nem vagyunk. Ezt sajnálom nagyon.
Csak TE vagy és ÉN vagyok… A seb a másikon. |
|
Látunk egy közeli, szomszédos háborút és fölütötte a fejét a már -majdnem- háborús világhelyzet
(3 soros-zárttükrös)
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy,
Tél végén a jégvirág leolvad, a barázdában a jégpálya olvad már nem fagy…
A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy.
(senrjon csokor)
Jégvirág az ablakon,
A kemény fagy mély csendet rajzol.
Tavasz közeleg.
*
(Bokorrímes duó)
Fekete kosok, már leírattalak benneteket,
Nagyon látszik nem tanultátok meg a leckéteket.
Mily’ isteneitek vannak? Titeket segítenek?
„Nyugaton a helyzet változatlan”,
A mi helyzetünk nagyon áldatlan!
Tetves kosok, hogy szakadjon le a két szarvatok,
Rájöttünk ám, hogy elhihetetlen a szavatok!
Fekete kosok jöttek,
Ígéretük csak dühöt termett.
Bár letörne szarvuk!
*
(kétsoros, bokorrímes)
Fekete kosok, a szívetek miből van, jégfaragás, vagy makadámkőből faragott?
Titeket talán még gazdag társak sem érdekelnek, talán, ha az is pénzből faragott?
(Leoninus duó)
Van ám nekünk is vágyunk, ha hiszitek, ha nem, háborúnak legyen vége, nem élvezem!
Ti kerestek dollárban milliókat, közben ki fütyülitek a szegény milliókat!
A háború megy előre, mert ez páratok érdeke, nem tudjátok, hogy mi a béke…
Ukrajnát meg nem támogatjátok, de eltartjátok… Így ez a Ti háborúságotok.
Tudjuk ám, hogy már annyi a pénzetek, mit sem tesztek, de a háborútok nektek tesztek.
Megállapítjuk, Ti még kosnak is rosszak vagytok, katonákat öletni, mit akartok.
Mi meg miközben vágyjuk a békét, Ti szórasátok kazettás bombák robbanó lelkét!
Mit csináltok vajh’ a megölt katonák vérén szerzett pénzzel, tán’ bankod bombákat bérel?
Mit csináltok a megölt családok vérén megszerzett pénzzel? Mi föl nem fogjuk ép ésszel…
Jégből vagy kőből a szív,
Milliók sírnak, ti számoltok.
Békét ki mondja?
*
(10 szavas duó)
Mindennap átéljük, vágyunk messze repül,
Örülünk, hogy ágyúgolyó messze repül.
Tudjátok, hogy nekünk egy robbanás is borzalom?
Pecheseknek jut földhalom!
Messze száll a vágy sokszor,
De nálunk csak a robbanás száll.
Földben lesz végünk.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
Hogy gazdagodjatok, háborút hoztatok ide a szomszédba! Ti meg még átkoztok is…
Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
Elég volt belőletek,
Háborút hoztok, mi szenvedünk.
Nem kérünk többet!
Vecsés, 2023. július 23. – Siófok, 2025. június 24. -Kustra Ferenc József- írtam: a világ, az emberiség
-élő- történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. A senrjonokat szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
|
|
/Ima/
Aki dalolsz a némaságban,
Tanítasz bennünket hangtalan,
Fény - értelemre vezess csendben,
Hogy léptem mindig jót reméljen.
Útjaimon hadd tanuljam meg,
Más céljában mi rejtezik meg.
A kezem legyen szelíd, nemes,
Érintése gyengéd és kegyes.
Nyelvem hadd szóljon tiszta hangon,
Lélekből, ne haragból, bántón.
Ne ítéljek senkit könnyelműen,
Engedd, hogy én csak figyeljek csöndben,
Ne hagyd, hogy fájdalmakat hagyjak,
Legyek forrása, napnak, dalnak.
És ha majd egyszer hazatérek csendben,
Helyettem tovább csak az Ének éljen.
Siófok, 2025. május 23. -Gránicz Éva-
írtam: Ausztrál őslakosok ima-éneke alapján. |
|
A szamárbőr...
Balzac szamárbőre
zsugorodott mint az élet,
mindennap rövidebb lett,
aki kérte nem értette,
élettel alkudni nem lehet.
Az életünk egy szamárbőr,
mi vagyunk szamarak,
bőrünk zsugorodik az élet
súlya alatt,terhet cipelünk,
akárcsak a szamarak....
Bíztatást kapunk,amitöl
mehetünk a falnak,ilyenek
a szamarak.Tanulság ebböl
az,elégedj az életeddel mert.
pénzért megvenni nem lehet
Ágoston Tibor
|
|
Hétköznapi pszichológia… esdésem sem száll már…
Aki senki lett, az már senkise már,
Habár senki, akkor mi lehetne már?
Aki senki lett, az már senkise már.
Esdek én a valakiságért,
De senki, valami új másért?
Esdek én a valakiságért.
Mind egy részeg, rossz álom a senki sorsom,
Valakiságot, hol lehet kibányásznom?
Mind egy részeg rossz álom a senki sorsom.
A legrosszabb senki vagyok, és még talán,
Lételemtelen, védtelen… esetlen tán’.
A legrosszabb senki vagyok, és még talán.
A senkiségben keresem magamat, de ezt úgysem találom,
A senkiségben ekkor megtiszteltetésemet nem találom…
A senkiségben keresem magamat, de ezt úgysem találom.
Vecsés, 2024. december 9. -Kustra Ferenc József- irtam: 3 soros zárttükrös versformában. (Olvasni ugy kell, hogy előszőr egyben az 1 -s és a 2. sort, utánna meg a 2. és a 3. sort és akkor jön elő a mondanivaló lényege. Oyan ez mintha az asztalnál egymással szemben a tortából kivágnánk 1-1 szeletet. Ugyan olyan mindkettő, de mégsem...)
|
|
Az élet !
ha érted a bolygók,csillagok jelét,
tudnod kell, az élet itt nem öröklét.
Hajszoltad magadat egy életen át,
más élvezze gyümölcsöd aromáját
Neked már késő,mond az utánnad
jövőknek,jó tanács ifjú kezdőknek:
az életetünket élni,nem leélni kell.
Boldogan élni,és főleg szeretni kell.
Ágoston Tibor
|
|
Emberek! Már pediglen
Legyen már egy párom íziben!
Jöjjön estére!
Ember! Lelked szava száll,
Párod eljön, kitartó legyél!
Holnap átölel!
*
Emberek! Szerető pár
Minden vágyam! Kérem a jussom!
Ah! Még nincsen itt!
Ember! Szíve kitárva,
Cirógasd meg amikor belép!
Érted sóvárog!
*
Emberek! Kell valaki!
Nem nagy kívánság… nem teljesül?
Én most szeretném…
Ember! Megkaptad jussod!
Elhagyni eszedbe se jusson!
Most már a tiéd.
Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. Kustra Ferenc József – Írtuk: anaforás, senrjon versszakokban. A páratlanokat én írtam, a párosakat, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
|
|
Hét év telt el és csak vártam némán,
Megfakult reménnyel, hit nélkül talán.
Kihűlt ölelések, némaságban égtem,
Szeretet nélkül fogyott lassan létem.
Szívem kongott üresen, éhezett a lelkem,
Minden nap súly volt, nem éltem, csak éltem.
Haraggal kérdem a sorsot: miért így rendezted?
Miért most adtad őt, miért nem előbb küldted?
De jött, s mi nem volt, hozott valamit,
Egy szív, mely az enyémmel dobban itt.
Mintha repülnék, oly könnyű most minden,
S gondolatunk egy fonal, összenőtt csöndben.
Ő az ajándékom, az utolsó talán,
Kitől újra dobban a szívem igazán.
Úgy ölel, úgy csókol, mint senki más,
Szívem minden sebére ő lett a gyógyítás.
Istenem, kérlek, hadd maradjon velem,
Amíg csak lehet őrizd meg nekem!
Vele végre élni, most először szabadott,
Mert ő a fény, mit a sors megkésve adott.
Siófok, 2025. május 19. -Gránicz Éva- |
|
Az álom az égbe visz fel,
világít a hajnali reggel.
És szárnyat bont a lét,
ha hív egy nagy tét.
Az ember a fény felé kel.
Ha meghal az álom a szívben,
az út is köddé lesz hirtelen.
Ha lélek elalszik,
már nem küzd, nem bízik.
És csak némán sodródik innen.
Szárny nélkül az út is hiába,
s a lét csupán árnyéka mára.
Ahol nincsen remény,
elveszett az erény.
Csak csönd és a múltok zárkája.
Siófok, 2025. május 12. -Gránicz Éva-
Írtam: LIMERIK- ben, az azonos című versem átirataként.
|
|
Fénypászmák szűrődnek át a lombok között zajtalan,
Sétálunk, s nézzük fények törnek át, ezer irányban...
Fénypászmák szűrődnek át a lombok között zajtalan.
Tihanyi erdő mélyén andalogva járunk, fény és árny egymást váltja,
Hátunkon nagy zsák, benne elemózsia, tűznek gyújtós és kisbalta…
Tihanyi erdő mélyén andalogva járunk, fény és árny egymást váltja.
Délben, amikor a harang szól, tűzünk már vidáman lobban,
Körben kövek, sehol száraz alj, láng csókol fát, szikra pattan.
Délben, amikor a harang szól, tűzünk már vidáman lobban.
A Balaton szemébe nézünk, zöld fodrokban, felénk ring a nyugalom,
Ahogy parton csendes szélbe merül a nap, lelkünkben nő az izgalom.
A Balaton szemébe nézünk, zöld fodrokban, felénk ring a nyugalom.
A fény sugarai forognak, mint este, a nap fáradt utolsó sóhaja,
A lombok résein átdereng, mint teaszűrőn meleg folyadék sugara…
A fény sugarai forognak, mint este a nap fáradt utolsó sóhaja.
Eloltottuk a tüzet, mindjárt indulunk, hátizsákunk vállunkra kattan,
Ballagunk haza - mesébe illő volt a nap, s a szalonna is páratlan…
Eloltottuk a tüzet, mindjárt indulunk, hátizsákunk vállunkra kattan.
Siófok, 2025. május 17. –Gránicz Éva- írtam: három soros zárttükrös versformában |
|
(3 soros-zárt tükrös)
Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár,
Az új ágak föl-igyekeznek az ég felé, mert hisz’… honát arrafelé lelé…
Az erdei korona-sereg új tavaszi lombra vár, ég is nézi, ő is vár…
(HIQ)
Fönt a fény,
Törzs meg nagylegény.
Sarj-anya.
(Tíz szavas)
Sarj-gyerek csak növekszik, mély lélegzettel leledzik,
Lesz ő még korona…
(leoninus)
Évek múltán más-száraz az időszak, öreg fa tövében szomjúhoz az őzbak…
Néha előjön egy jóképű vihar, mi heves-szeles és lecsap olyan hamar.
De a vészterhes víz terhesek, megállni pont nem kezdenek, csak tovább lengenek.
(Bokorrímes)
Az öreg fa, már nagyon elöregedett s már évek óta nem kapott vizet!
Pedig öreget, még a helyi erdészek is locsolták, de már erőt vesztett.
Nála már újonnan sarjadzó gyermek-ágak… új erő, nem keletkeztetett!
(Renga láncvers)
Az öreg fa megy,
Elhagyja az ő honát.
Életerő nincs!
Az öreg fa, már
Túl van mindenen régen.
Nem fáj a szomj sem.
Az öreg fa megy,
Őt már idő sem védi.
Halál ideje…
Az öreg fa, már
Több tavaszt nem számol meg.
Gyökere alszik.
Az öreg fa megy,
Minek már életerő?
Eltűnés… égbe…
Az öreg fa, már
Nem szül több reményt sem…
Csak emlék marad.
Vecsés, 2025. január 1. -Siófok, 2025. június 20. -Kustra Ferenc József- írtuk: kétszerzősként, alloiostrofikus versformában. A renga páratlanokat -fél haiku láncban- is én írtam, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam a párosokat.
|
|
|
|
Ma 2025. november 09. vasárnap,
Tivadar napja van.
Holnap Réka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
