Napkorong

Avagy az üres magányosság?

Hátamon csorog a száraz verejtékem,
Törölgetem, ez nekem már semmiségem...
Árnyékban meg fázok, ez az ürességem.

Még
Neked
Is jut fény,
Állj ki bátran!
Ne rettegj, kérlek!

Sorsom árnyékos oldalán élem életem,
A semmi közepében... fázok, verejtékezem.
*
Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon,
Közben meg erőlködve emlékezek... régi harcomon...
Falba ütközik az árnyékom, csak ülök... bánatomon.

Szív
Dobban,
Mellkasod
Szűkké válik,
Nyisd szívkapuját!

Pergő, megkeseredett könnyeim nyeldesem,
Kellene küzdenem... miért? Bánatok emésztik lelkem.
*
A magány? Az nekem végtelenül üres, taszít is magamtól,
Lehet, hogy be sem fogad, mert folyton ellők a gyötrő harcomtól.
Éhes vagyok a társra, hogy szakítson már el a magányomtól.

Ne
Aprózd,
Oszd bátran,
Így csak több lesz,
Ez a szeretet.

Megunt a magány, eltaszít,
Fájdalmat bennem szít.
Lelkem társat áhít.

*
Itt a falam tövében ücsörögve, hallom, hogy a csönd, recsegőn serceg!
Ez jól kitölti a magányom ürességét, itt lófrál, mint egy fergeteg.

Hit,
Remény,
Szeretet,
Rájuk vigyázz!
Boldog még lehetsz...

Hallom sistereg csendem, betölti egyedüllétem űrét.
Változtat életemen, feloldozza életem nyűgét...?!

*
Tudom öregen, már minden így marad, jóakarók is mondják,
A száraz verejtékem meg folyik, törülni nincsenek szolgák...
A sötétségem körülvesz, nem látom, hogy lemorzsolódna,
Csak ülők a magányban és hallom, mintha halál... sunnyogna!

Vecsés, 2018. január 6. - Szabadka, 2018. január 6. - Kustra Ferenc - a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:”Reménytelenségben van-e remény...?”