Szemerkélget az esõ,
Üres a temetõ.
Megy ugyan egy ember
Földre szegzett fejjel.
A bánat van itt, otthon.
Ott ül a sir dombon.
Uralkodik a Csend,
Nem csak ott lent, itt fent.
A fejfa tenger nem háborog.
Csak összeszorul úgy a torok,
És kicsordul egy könnycsepp.
Mondjad kinek könnyebb?
Aki elment nem érez már semmit,
Nem tudja mekkora ûrt hagyott itt.
Hogy mennyire tud a hiánya fájni
Hogy nincs hited a holnapot várni.
Hogy nem használ a múló idõ
A bánat marad és egyre nõ.
Torma Zsuzsanna - április 08 2008 08:04:55
Kedves Gyufusz!
A versed gyönyörû és szomorú.
Az az igazság, hogy aki elment, annak már tényleg nem fáj semmi, csak annak, aki "az állomáson marad".
Üdv.: Torma Zsuzsanna
lukrecia - április 26 2008 13:16:53
Ez is szép, az tud így írni, akinek az élete része ez. Gratulálok
