Túl késõn
talán már hiába érkeztél,
lelkem fagyba zárta
e hosszú Tél,
szívem dermedt üveg,
jégvirágot rajzolt rá a magány,
r30;r30;töröld le lassan leheleteddel,
ha szeretsz úgy igazán,r30;..
ha nem, forró testtel ölelj, vadul, durvánr30;.
úgy mint mikor a gõzölgõ rongyot,
a jeges ablaknak vágod
s én robbanok, hullok szanaszét,r30;.
leszek örök, fájdalmas szúró szilánkod.
Maryam - április 08 2008 00:24:39
Talán még nem késõ. Nagyon szépet írtál, fájdalmas, de bizakodó is egyben, hiszen két alternatívát kínálsz. Belül biztosan tudod a választ. Úgy legyen.
Maryam
Torma Zsuzsanna - április 08 2008 08:09:38
Nagyon szép a versed, kedves Janus!
Remélem, szeretnii fognak "úgy igazán!"
Üdv.: Torma Zsuzsanna
