|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Görbe utcán, görbék a fények,
Görbe fényekben görbén nézek…
Hah! Látom jó görbék a lények…
Ti, ne sírjatok, ha nagyon gondtalan mosolygok!
Én már a Fénnyel, eredete felé ballagok…
Csókokkal csendben lefedem, a szíveteket.
Hagyok nektek, soha nem múló szeretetet.
Engemet mindig is becsaptak igéző álmok,
Így az én álmom, már csak csendes, hűlő zsarátnok
Az enyém, már csak a méla csend...
Énnekem, ez már nem is esend.
Amikor vijjogva csikorog a fék, az maga a pillanat!
Ekkor jelenik meg a rémség, mint viharos éji virradat!
Nyílhegy, ha a páncélba belefúródik,
Abból bizony, fájós, mélás csend adódik…
Ha vége a harcnak, még a csatadal is elül,
És a győztes, ha van, a csenddel, ülve szembesül.
Én már békét akarok, csatáztam eleget,
Éreztem már sokszor hideget és meleget.
Persze, lehet, hogy a csendnek csak dilettantizmus a fegyvere,
Neki nincs megérzése, de akkor hit, hogy lehet az ereje?
A végtelen csendet a kormozós éj is elnyeli,
Szólhatna hozzám a végtelen, de ezt ő nem teszi.
Láttam, hogy immár a bölcs hajnalt is csak megkergeti.
Csendben elmúló méltóság körbe kavarog a porban,
De miért szomorkodjak? Lámpáim, alkonyulnak sorban…
Szeretnék még én neszező nádasban járkálni,
Ott én lennék a csend… és egy zsombékon pihenni.
Egy kis csendben alvás után,
Csendben elillannék, sután.
Méla csendben egy tisztáson ülni a padon,
De nem ott, ahol életveszélyes a vadon.
Ott az értelem sugara, a katasztrofálisban megtörhet,
És ez már akkor, nem visszaverődése a törött tükörnek.
Vecsés, 2015. február 21. – Kustra Ferenc
|
|
|
- október 13 2019 11:22:30
Csodálatos versedet megrendülve olvastam. Nagyon ismerős nekem is ez a halványuló hangulat, amikor régi, vidám történetek jutnak az ember eszébe, aztán hamar rájön az ember, hogy már ez csak emlék és szembe kell nézni azzal, ami van. A tükör eltörött, vadon közepén ülök és már csak várok, hogy mi lesz ezután.
Nagyon átérzem azt, ami versed igazi mondanivalója.
Gratulálok, csodás verset írtál. |
- október 13 2019 12:03:09
Kedves Feri !
" A méltóság kavarog a porban " Válogatott szavak,gondolatok amiben a
csend és a magány,viaskodnak egymással
Szívböl gratulálok
Tibor |
- október 13 2019 22:17:25
Méla csend és magány ihlette remek versed szeretettel olvastam, kedves Feri!
Szívből elismeréssel gratulálok nagyívű alkotásodhoz!
Üdvözlettel: Margit |
- október 14 2019 07:44:04
Tibor kérlek! nagyon és hálásan köszönöm, hogy olvastál és a fölöttébb "értő" gondolataidat, értékelésedet. Egyet is értünk.
Az olvasói aktivitásodat máris leosztályozom = 5*
Nagyon köszönöm, hogy gratuláltál és a csodás minősítésedet is.
KíberFeri  |
- október 14 2019 07:45:43
Tibor kérlek, köszönöm, hogy voltál és az értékelésedet is.
Külön köszönöm, hogy szívből gratuláltál is.
KíberFeri |
- október 14 2019 07:47:30
Margitusin kedves, köszönöm a látogatásodat, no meg a szép, elismerő szavaidat!
Köszönöm külön, hogy szívből, elismeréssel gratuláltál.
KíberFeri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 08. csütörtök,
Gyöngyvér, Keve napja van.
Holnap Marcell napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
