Öcsém, gyorsan telnek az évek,
sietnek kitölteni ami még van,
hidd el nincs nap, hogy fel ne nézzek,
apánkra, rád, ma is imádkoztam.
Tudom, te már ott rám vársz,
meglehet nagy türelemmel,
meglehet, nagyon vissza vágysz,
várlak, várlak összes hitemmel.
Húsz év, Isten segíts lelkemen,
hiányod meg nem szokom testvérem,
nagymamánk száz lenne kereken,
arcomat két kezembe temetem.
Itt semmi sem ugyan olyan,
forró a nyár, elolvadnak a jéghegyek,
nem élnek az emberek boldogan,
Jézusom, úgy lennék még kisgyerek.
Elbújnánk kuncogva a nádasban,
boldogan másznánk fel az akácfára,
fogócska után sem feküdtünk le fáradtan,
éltünk, hálás vagyok minden barátnak.
Tele vagyok csodálatos emlékképekkel,
titkokkal, senki másé csak az enyém
meg a tiéd, többieknek ami éppen kell,
őrzöm, világom nélküled oly kemény.
Anyánk szívét megragasztani nem lehet,
fiad távolléte lelkén nem segít,
bár én könnyen elengedtelek,
Isten a forgatókönyvben valamit elírt.
Szerintem sok évszámot megcserélt,
a hamut a mamuttal is összekeveri,
minden esetre velem már rég beszélt,
Öcsém, jövök megint, ha ő is engedi.
|
|
Üdv!
