Kiszáradt folyómeder,
fénytelen csillag vagyok.
Nincs már több víz,
sem fény nem adatott.
Madár sem rikolt,
csak tikkadt sivatag
A szél homokot hord,
meredten tûz a Nap.
Lehetnél víz, vagy csillagom fénye,
mi feltölt, világít éjeken...
De tudom hiába kérem,
hangom bénítja félelem.
Várok még új esõt,
jöhet még ragyogás,
hiszem én vakmerõn;
Van rajtad kívül más.
kormi37 - április 08 2008 13:29:53
Nagyon jó. Szép lett. A bizalom fontos az életben, arra lehet építeni az életet. Grat. Szeretettel:Kormi
Magdileona - április 08 2008 14:03:36
Biztos, hogy így lesz. Szépen kifejezted ezt a lelkiállapotot! Üdv: Magdi
cookie001 - április 08 2008 14:17:45
Szintén zenész...
sziszifusz - április 08 2008 16:17:50
Nagyon szép optimista a versed, jók a hasonlatok is.
Te mindig szinvonalasakat írsz.
Egy kicsit nehézkesnek érzem azt a részt, hogy:sem fény nem adatott. madár sem rikolt,
Az elsõ sem-et nem érzem. Bocs, ettõl még elismerem a mûvedet.
