|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,195
Nem aktiváltak: 0
|
|
Megkondul a széltől a levél,
a vén tölgy történetet mesél.
Bizony jól ismer minden álmot,
hiszen meghallgatja a vándort.
Ki megpihen hűvös árnyában,
dajkálja vigyázó karjában.
Óvja féltőn a rongyos gyúnyát,
s a mindig sikkes sarkantyúját.
Megmosolyogja a kis dedet,
látja felnőni, s az agg szemet.
Ó, mily gyorsan száll a pillanat,
bő folyó csak volt, már kiapad!
Bár csak a tavasz újra jönne,
a napfény orcáján röpködne!
De nem! Keselyűk keringenek,
s árny öleli a tölgyligetet.
|
|
|
- november 16 2019 08:24:35
EliSu kedves, érdekes és különleges a művel, nagy élmény volt veled ringatózni, az elvontság határán.
Köszönve az élményt, szívből gratulálok!
KíberFeri  |
- november 16 2019 21:38:35
Kedves Zsuzsa, nagyon szép, kiváló versed szívvel, szeretettel olvastam!
Köszönöm szépen az olvasási élményt!
Szívből elismeréssel gratulálok!
Szép estét kívánok!
Margit |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. december 10. kedd,
Judit napja van.
Holnap Árpád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
