|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
A tavasz elsõ, tétova fuvallata érte arcom,
Mikor sétálgattam Szekszárdon.
Hol egykor Babits rótta In Horatium sorait,
Hol I. Béla építtette híres templomának tornyait.
A Fasor platánjai alatt ülve már én írom soraim,
Miközben az új tavasz ûzni próbálja mindennapi gonjaim.
Nézem a munkába rohanó emberek lesütött tekintetét,
Én vagyok. Egyedül én számítok! - elképzelését,
S szomorú bánat önti el szívem,
Mert Magyar ember, ki hitet hagy itten.
Szemben öltönyös úr telefonál,
Mellette koldus egy pénztárcát szuggerál.
Milyen világ is a miénk? - kérdem.
Ki lop, csal, hazudik, az él meg e helyen.
Romlik a mindenség, semmi sem a régi,
Hisz mindenki a pénzt, a hatalmat reméli.
Hát remélje, míg nem felejt el élni,
S meghallani az igaz hangot, mely élteti.
Semmibe veszett a múlt dicsõsége,
S maradt itt a XX. Század csõcseléke.
Gondolatim elsodorja a város zaja,
Köröttem rohanó léptek, idegen hangja. |
|
|
- április 09 2008 04:33:14
Ilyen gondolatok is az eszébe jutnak az embernek ebben az elanyagiasodott, lelketlen világban.Te legalább most le is írtad. |
- április 09 2008 06:55:47
Szép nagyon szép |
- április 09 2008 08:02:43
Nem érezzük jól magunkat ebben a rohanó világban.
Az embereknek már majdnem nincs idejük megállni, leülni valahol és elmélkedni. De az írók, költõk megteszik ezt. Néha egy-egy parkon áthaladva, lépteiket lelassítva, a fák lombjai közé pillantva, vagy lábuk elé nézve megláthatnak egy-egy madarat, figyelhetik, honnan jön a trilla, és gyönyörködnek (gyönyörködnénak) a szép környezetben, amit sokan észre sem vesznek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 08. csütörtök,
Gyöngyvér, Keve napja van.
Holnap Marcell napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
