|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Memóriánk érdekében
kódokat őrzünk írásban és okos gépen.
Elménket lustává tesszük,
nem tanulunk, ne feledjünk,
lapozgatunk, billegetünk,
szórakozunk, integetünk.
Felesleges az iskola!
A tapasztalat tanítja, a tudásnak nincs értéke,
hatalomnak van mértéke.
Csalás, lopás, hazudozás,
út a vagyonodhoz jutás.
Rövid életünk élvezet legyen,
ki mire vágyik, tegyen.
Testünk, lelkünk megöregszik,
memóriánk zsugorodik.
Elfeledjük, hogy kik voltunk,
milyen célokért harcoltunk.
Szennyeződik életterünk,
ha sok csapást nem kerülünk,
ostobák, feleslegesek leszünk.
|
|
|
- február 07 2020 02:54:33
Ahol én anno tanuló voltam,
A Vörösmarty Gimnáziumban,
Arany János volt tavaly a téma,
Lévén száz éves évfordulója.
A díszteremben volt ez az ünnep,
Hol a diákok s tanárok ültek.
Öregdiákként egyetlen voltam,
Ki Arany-verset magam is mondtam.
Jöttek a versek, balladák csőstől,
Senki nem tudta azokat fejből,
Könyvből, tabletről olvasták őket,
És persze okos telóból főleg.
A diák épp úgy, akár tanárja,
Aranyt legfeljebb papírból "vágta",
A sor legvégén rám került végre,
S belekezdhettem a Fülmilébe...
Mondtam, csak mondtam, hibátlan persze,
Kedvencem lévén Arany e verse.
És persze fejből, hat és fél percig,
Ha már a költő ennyire tetszik!
Ováció volt persze a végén,
De a kisördög nem hagyott békén...
Még a színpadról leszóltam nékik:
Fújom a Bajuszt kívülről végig.
Azért nem mondtam, mert kikötötték,
Maximum 5 perc, esetleg 1 még...
Viszont a Bajusz 11 perces,
S hosszú lett volna, bármilyen kedves!
Ami a poén, s torta a habra,
Szakosodtak a színházi szakra!
Az a szerencse, ha nem is tudnak
Szöveget fejből, lesznek, kik súgnak!
 |
- február 07 2020 10:59:26
kedves Dávid!
Fogadd elismerésem. Amikor irodalmat tanítottam, /régen!/ sohasem könyvből olvastam a verseket, kívülről tudtam mindet. Csodálták is tanítványaim. Mára már sokat felejtettem - 30 éve- nyugdíjas vagyok és az
Utolsó aktív 15 évben már a Tanítóképző Főiskolán filozófiát adtam elő.
Az irodalmat inkább magamnak szerettem, de akkor még volt tanári szabadság - éltem ezzel / ma már nincs!/
Köszönöm remek versedet és azt is, hogy megosztottad velem emlékeidet.
barti üdvözletem Sarolta |
- február 08 2020 10:19:55
Sajnos igaz a vers!
a gond, hogy lassan már olvasni ls lusták!
elég, ha a hatalmasok nevét tudják?
Karlendítéssel hurrázzák?
elnézést, ha kemény voltam
Szeretettel: Béla |
- február 08 2020 19:12:25
Ebben - sajnos - nagy szerepe van a mai oktatásnak,
az okos mobiloknak, a NET és a rossz szülői példák
Igazat írtál, értékelem
Sarolta |
- február 11 2020 22:40:04
Igaz versedhez
szívvel gratulálok.
Szép estét és jó egészséget kívánok. Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 05. péntek,
Vilma napja van.
Holnap Miklós napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
