 
S lám, itt vagyok.
Árván ülök, és csak gondolkodom
a világ dolgain,
az élet gondjain,
és rajtad, ki mindenen túltesz.
A bolygón csak egy ember lehetsz,
de nekem mi vagy?Tudni akarod?
levegõ, melyet kapzsin kapkodok!
Ital,mely nélkül meghalok!
Étel, mely éhségem csillapítja!
Kéz, mi a kezemet fogja!
S lám, itt vagyok,
csak rád gondolok.
Hiányod minden pillanatban ûldöz,
hiába ellene ezer eszköz,
csak te kellenél,
bárcsak itt lennél!
Milyen nehéz is lesz nélküled,
ha elmész mellettem és nem ölelhetlek meg.
Azt hittem ez soha nem következik be,
hogy nem lesz mellettem, aki az éltembe a napfényt lopta be.
Õszbe borult a nyár melege,
elfodult az idõ kereke.
Most már könnyek mellett a szív, jámbor szolga,
és sajnos csak a a felejtés a dolga.
De emlékszel:
mikor elõször mondtad, hogy szeretsz?
Azt hittem magadban kinevetesz.
mikor úgy kiszívtad a nyakam,
hogy féltem megmutatni amagam.
Mikor csak megfogtad a kezem,
s éreztük, ez szerelem...
mikor néztük a tûzijátékot...
belém égtek ezek a pillanatok.
Soha nem hagyják el a szívemet,
és én addig téged szeretlek.
2006.10.23. |
|
