|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Kérdések
Elfeledtél? Elfeledtelek?
Nem, soha!
Csupán eltemettük szerelmünk,
mely már csak vegetált.
Mélyre, oly mélyre,
mint szeretett halottaink
emlékét zárjuk.
Ott bent érezzük a múltat tovább.
Lehetsz boldog? S én lehetek-e?
Nem úgy, nem ott.
Messze, nagyon messze
nélküled kel fel a Nap,
nélküled sötétlik fel az este.
Más dimenzióban teljesedik ki az élet,
család, gyerekek, unoka.
Hidd el, ez is lehet egy csoda.
Hiányzom? Hiányzol?
Igen, nagyon.
Elővarázsolom a régi emlékeket,
lehunyom szemem s odaképzelem
meleg kezedbe kezem.
Ölelésed, mosolyod
mint hologram éled újra,
majd eltűnik, ha kialszik a fény.
Találkozunk még te és én?
Nem, tudom.
Ez a szerelem jutott nekünk,
melynek emlékét külön-külön őrizzük,
messze, nagyon messze.
|
|
|
- március 08 2020 10:06:26
Gyönyörű, érzelmes vers, öröm volt olvasni. |
- március 08 2020 11:25:17
Csodaszép versedhez szívvel gratulálok.
Madárcsicsergős szép napot kívánok jó egészségben, békességben.
Szeretettel: Zsuzsa |
- március 08 2020 15:15:23
Kedves Ica !
Kérdések,feleletek egybefonták ezt a szép verset
Szeretettel gratulálok
Tibor |
- március 08 2020 21:24:10
Csodaszép emlékezésed szeretettel olvastam, kedves Ica!
Szívből gratulálok!
Margit |
- március 10 2020 09:06:34
Ica kedves, érdekes, hogy ilyen kérdéses-feleletesnek írtad meg a gondolataidat. Igen jó lett!
Bizony, minden igazságok alapja; kire mit rótt a sorsa...
Poétaöleléssel, elismeréssel, tisztelettel, kalapemeléssel: csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
- március 11 2020 19:13:27
Köszönöm, hogy olvastátok a versem és hozzászólásotokkal értékessé tettétek. Szeretettel: Ica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. március 29. vasárnap,
Auguszta napja van.
Holnap Zalán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
