Ugyan mondjátok emberek!
Honnét vettétek azt a jogot,
Hogy ti döntsétek el a kérdést,
Kinek kell meghalnia, és ki
Az a szerencsés, aki élni fog.
Még az állat sem tesz ilyet.
Van amelyik óvja a beteget. .
Gondozza õt tovább a csorda.
Csak az ember dobja szemétre
Akibõl nincsen semmi haszna.
Olvastam a cikket, s közben
Dühöngtem, és felforrt a vérem.
Hogy holmi humán, és a fontos,
Piszkos, financiális okok,
Az élethez nem adnak jogot.
Otthagyják, kínlódni az embert,
Aki saját mocskában fetreng.
És nincs, aki kedvesen szóljon,
És ha már reményt nem tud adni,
Engedjen emberként meghalni.
marica - április 11 2008 10:42:53
Zsuzsu! Remek formában tetted szóvá ezt a kényes kérdést.Valóban felháborító!
Gratulálok szeretettel: marica
Magdileona - április 11 2008 11:32:49
Hát igen... és mennyi igazságtalan probléma van... jó vers, legalább kicsit "kiírtad" magadból, ha már az ember tehetetlen. Üdv: Magdi
szoszircsi - április 11 2008 17:56:08
Kedves Zsuzsu..nagyon hitelesen...érzelmektõl átfûtve, jogos felháborodással tártad elénk azt a problémát, amit mi magunk is legalább ilyen embertelennek és gazságnak érzünk...
Mély mondanivaló...õszinte érzelmek...nem is kell más egy igazán jó vershez...
Gratulálok!!
szí.
gubacsi - április 11 2008 22:44:32
Kedves zsuzsu. Teljes mértékben egyet értek veled!
Egyébként nagyon jó lett a versed, jól megfogalmaztad a problémákat! Gratulálok!!!
sziszifusz - április 11 2008 23:52:59
Zsuzsu! Hát te ilyent is tudsz!? És ilyen jól!
Teljesen veled értek egyet.
