|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
És milyen sírás...akkor ott a kandalló előtt...egy hosszú esős estben,
keltve sötét hangnak születését melledben:
Egy fénynek száműzetése...sokkal távolabb...amint a vihar amely körülöttünk forog,
Istenem útjaidat hogyan óvhatom?
Nekem nem hagyod csak az estnek sötétségét egy hosszú napnak után,
amely az estnek sós egyedüllétével etet,
tanú vagy hallgatásaidnak...árnyékodnak...és a nagy hangos kitöréseidnek.
Így sirattad magadat az estnek sötétségében.
De ablakod alatt a régi falakkal szemben képtelen vagy újra éleszteni az elveszett zavartságodat,
akkor kinyitva egy könyvet...és száraz újaddal sorok között járkált tágan figyelve,
és várva az elmúlás pillanatát...hogy a magas szél felkapjon...hogy egyszeriből kiszakítson
amint egy tájfun...szétválassza a fellegeket szemeid várakozása előtt.
|
|
|
- július 08 2020 18:24:57
Nagyszerű vers.
Szívvel, szeretettel:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 11. csütörtök,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
