A szerelem szép, de néha fájdalmas
Mert olykor sok benne az áldozat.
Ha szerelmes vagy, mintha a felh?k felett járnál
Soha semmi másra nem gondolnál, csak rá
Neki adnád testedet - lelkedet
És közben nincs benned félelem.
Azt, hogy igazán szereted, talán csak akkor tudod meg
Mikor elhagy és nincs többé veled
Ilyenkor a szíved lassan megszakad
Gondolataid csak nála járnak.
A hívását várod, a fényképét nézed
A fejedben folyamatosan járnak a kédések.
Ha viszont nem az övé a szíved
Mosolyogva, könny nélkül engeded el!
