|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Miattad a kertekben virágok nyílnak,
fájdalmak tavaszi parfümökkel.
Elfelejtettem az arcodat, nem emlékszem a kezeidre;
Istenem, jól esett ajkamnak az ajkad megemésztő tüze!
Miattad szeretem a parkokban szundikáló fehér szobrokat,
fehér szobrok, amelyeknek nincs se hangjuk, se látásuk.
Megfeledkeztem a hangodról, a boldog hangodról;
Elfelejtettem a szemeidet...bár jól tudom hogyan égnek.
Olyan vagy, mint a parfüm virága, homályosan emlékezem rád.Fájdalomban élek,
ami olyan, mint egy seb;ha hozzám érsz, helyrehozhatatlan kárt okoz bennem.
A simogatásaid engem hordoztak,
ahogyan egy szőlő, amely a melankólia falain kúszik szépen.
Elfelejtettem a szerelmedet, de azt hiszem,
látlak minden ablak ablaktábláján.
Miattad érzem a parfümök illatát már nyári fájdalommal;
miattad ismét keresem a vágyaknak kiváltó jeleit:
Fényképezd le a csillagokat, azok eséseit!
|
|
|
- október 25 2020 16:19:58
Gyönyörű, megható vers.
Köszönöm, hogy megosztottad:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 20. szombat,
Rafael napja van.
Holnap Alajos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
