|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Boldogság
Alszik a táj, néma csendben,
Még a zöld lomb se rezzen.
Régi fák, terebélyes lombok,
Hold bevilágít imitt, amott...
Megvilágította azt a padot,
Hol kedvesem ölemben sóhajtozott.
Felháborodva néztem az égre,
Ha lenne egy kis megértése,
Minket a fénytől megkímélve!
A vén Hold erre nagyot morgott,
Sötét felhőkkel betakaródzott.
Köszönetet mondtunk ketten,
Én és a megriadt, édes szerelmem.
Nem vettük észre az idő múlását,
Láttuk, már hamarosan pirkadott.
Fényes harmat csillogott a gazon,
Az volt a legszebb éji kalandom! |
|
|
- november 17 2020 09:05:29
Tibor kérlek!
Remek, romantikusra írt történet, élményt adtál, hogy olvashattam!
Szívből gratulálok!
KíberFeri  |
- november 17 2020 16:15:51
Kedves Feri !
Köszönöm,hogy olvastad.
Tibor |
- november 29 2020 12:26:35
Szép versed
szeretettel, szívvel olvastam.
Csodálatos Adventi napokat kívánok jó egészségben:
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 22. szerda,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
