Csak játék voltam szemedben
De én ennél többet éreztem
S most, hogy újra magány öleli testem
Tudom én vétkeztem
Azt hittem újra fontos lehetek
De csak csapda jár nekem ezhelyett
Egy éhezõ vadálat
Az vagyok a veremben
Ott fekszem egyedül a sötétben
De kérlek ne gyászoljatok engem
Hiszen a kötõ is csak addig alkot
Míg nem láthatja az égen a Napot
Torma Zsuzsanna - április 15 2008 07:36:14
Lehet valami igazság a vers végi gondolatban: mert ha már az égen látjuk a napot, akkor már egész mással foglalkozunk.
Talán kint a kertben a növények és virágok között dolgozunk,
s közben-közben el-elgondolkozunk, hogy ha majd újból lemegy a nap, papírra mit vetünk, a Napkorongra mit hozunk?!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
loretta - április 15 2008 09:05:56
Sajnos a másik fél nem mindig azt érzi, amit mi. Átérzem a helyzeted, vele is hasonló történt. De fel a fejjel. Kisüt még a Nap!
