|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Még egy kevés maradt a fiatalságomból,
Mint gyümölcsös- éveim is lombját veszti-.
A tenyeremben hosszú vonalak...
Szemeimet hunyorítom, de belőlük nem tudok semmit kiolvasni.
Bennem a nyárfák remegése felkapaszkodik ,
Csak is azért, hogy szívem mélyén nyugtalanítsanak.
Közben arcomat a napnyugta csókolja,
És sok csillag frissíti, hogy szájamat illő szóra bírja.
A vizeknek énekével egy irányban megyek,
Szívem pacsirtaként repül.
Figyelem, ahogyan az éjjel vállára veszi a holdat
Úgy, mint vadász a lelőtt vadat az erdőn keresztül.
Mintha a napnak mosolya lenne a Föld.
Rohan az Ég a fecskék után.
Én homlokegyenest állok, mint a napnyugta. Még a szél
Gondolataimban szaladgál.
Mint a szentkép, idővel kezdek befüstölni,
Lényem kioltott szivárvány,
És hiába helyem a világban,
Tőlem a hosszúfürtű szomorúfűz el akarja venni - a hitvány -.
|
|
|
- január 08 2021 08:14:53
Hmm... érdekes a gondolatmenet, de nagyon átéltem...
Poétaöleléssel: gratulálok!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 18. hétfő,
Erik, Alexandra napja van.
Holnap Ivó, Milán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
