 
H.Gábor Erzsébet
Árvákká lettünk
Árvákká lettünk, kishúgom!
Mi lesz ezután, nem tudom,
hiába szólítjuk jó anyánk,
már föntről nézhet csak le ránk.
Elhívta őt az Úr, haza.
Hallgatott, nem volt már szava,
csak vén szemével válaszolt,
s belepte azt a párafolt.
Szívünket bánat tépi szét,
mondhatunk száz, meg száz igét,
senki sem hozza vissza már -
ki tudja, lelke merre jár?
Siratjuk őt, a jó szülőt,
a nagymamát, a drága nőt,
mirólunk szólt az élete,
szeretve óvott két keze.
Árvákká lettünk, kishúgom!
Mi lesz ezután, nem tudom;
kifosztott létünk oly sivár,
gyászdalt penget a szélgitár.
Hiánya űr, a szív sajog,
nincsenek csókok, tárt karok,
az ember egyre tétovább…
Emléke bennünk él tovább.
Magából mindent itt hagyott -
legyen a legszebb csillag ott,
s belakva Isten templomát,
nekünk is mindent megbocsát.
2021.01.08.
|
|
