Nyargal az idő, nem kér órabért,
de egyszer csak mindenki célba ér.
Tegnap még tél volt, de immár tavasz,
az élet is sarjad, sőt kiskamasz.
Nézd, a dolgozó, hogy sürög- forog,
ilyenkor bíz nagyon sok a dolog.
Ahogy halad, tán néha eltéved,
az út rögös, néha múltra réved.
De aztán halad előre vígan,
csak a saját erejében bízva.
Már nyár van, zeng a derűs madárdal,
elbűvöl mennyei illatával.
Az ősz közeleg rohamléptekkel,
fejében a jövőről képekkel.
Elkészült a szirup, a lépes méz,
célba ért hát az aprócska vegyész.
Újra tél van, szép, kristálycsillámos,
könnycsepp gördül le a vén pillámról.
Lám, átkarolnak szerető szívek,
köröttem fény, béke, s fenyődíszek.
Elmélkedés
|
|
