|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
Nem aktiváltak: 0
|
|
Újfent tanultam valamit, valami újat,
s láttam az igaz csodát, mi feledteti búmat.
Olyan dérfehér volt minden, amerre csak néztem,
omlós hóban légiesen könnyed volt léptem.
Homlokomra hamvas csókot lehelt a zord tél,
megcsiklandozott a vígan közelgő szemfödél.
Szinte varázsütésre dalt zengett a végtelen,
fán túl vén okuláré álldogált védtelen.
Gyémántos szakáll lengett, csak nőtt, egyre hízott,
mily zseniális e tél! - éreztem, hogy vakított.
Ekkor lezuttyant a földre tisztán, oly békésen,
szemét lehunyta, s lassan elhalkult légzése.
Hirtelen örvénylett, hó kavargott, szél fütyült,
ropta a táncot, ablakon dermedt jégvirág ült.
Jég foga csikorgott, ropogott úgy, mint az üveg,
majd rebbent a nap pillája, s kéltek a rügyek.
|
|
|
- február 18 2021 09:41:49
Könnyed és légies a versed is. Nagyon szép! |
- február 18 2021 15:58:03
Kedves Melinda! Köszönöm szépen!  |
- február 20 2021 13:37:07
EliSu kedves, remekedet én nagy élményként olvastam.
Csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2021. február 26. péntek,
Edina napja van.
Holnap Ákos, Bátor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
