Sétálok a parkban lassan járok
Érdekelnek a fák, színes virágok
Pár színes levél, éppen elém hull
Itt van ismét, az a szépséges ősz
Mikor itt először Téged láttalak
Valakivel beszélgetve erre jöttél
Hosszú hajadat, kócolta a szél
Mellém értél és halkan nevettél
Ahogy még távolodva,beszéltél
Aztán hallottam,megint nevettél
Édes illatod, most is érzem még
Sajnos többé már nem láttalak
De szívemben őrzöm hangodat
És a csodás mély, édes illatodat
Amikor ismét a parkban járok
Szomorú vagyok, sohasem látlak
