|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
H.Gábor Erzsébet
Az ünnep csendje
Az ünnepet csendben átaludta,
lötyögött rajta már a cucca,
nem szólt, hogy fázik, vagy, hogy éhes,
fárasztó nyűg volt már az élet.
Vékonyka csontú, kis madárka,
helyét már sehol nem találta.
Várta, hogy föntről jön egy angyal,
s vigaszt nyújt tán egy égi dallal,
s talán az Úr is megsajnálja,
s felviszi őt a két karjába’,
oda, hol többé nem fáj semmi -
jó lesz majd végre megpihenni!
Aztán az Isten, szólította,
s mennyei fénnyel körbefonva,
karjában vitte fel az égbe,
s otthonra lelt a lelke végre.
2021.02.01.
|
|
|
- március 26 2021 08:49:23
Megkönnyeztem...
Gyönyörű verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép napot kívánok, jó egészségben:
Zsuzsa |
- március 26 2021 16:32:29
Hzsike kedves, mesés lett a leírásod és egyben lélekbemarkoló, meg persze nagyon is szeretetteljes...
Nagyon szép lett a leírásod, nagyon emberi és nekem olvasnom a műélvezet csodája volt. Köszönöm az élményt!
Kalapemeléssel, a legmélyebb tisztelettel; szívből gratulálok!
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 01. kedd,
Annamária napja van.
Holnap Ottó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
