Fáradtan nézem a novemberi esõt
Az ablakomra pára ült
Magamelõtt meredten nézek
Ámbrándjaimban van párja a kéznek
Mely gondosan betakar
Rajtad kívûl más nem akar
Bár tudnám merre jársz
Valóban csak rám vársz
Bár újra mondanám
Gondolatod gondolatommá vált babám
Szemedbõl újra olvasnám
Mi bántja kicsi szíved
Én lehetnék újra az életed
