 
Kérdezd meg bátran, hogy ki vagyok,
még nem tudom mi lesz rá a válaszom.
Én vagyok a harag, s egyben a bocsánat,
én hozom a havat, én adok helyet a nyárnak.
Én vagyok a háború, és én vagyok a béke,
én vagyok az altató, és énreám ébredsz.
Én vagyok a gyengeség és én adom az er?t,
én vagyok az egyesség, és én tartom az id?t.
Én bonyolult vagyok, de mégis egyszer?,
meggondolatlanul cselekszek, mégis én vagyok észszer?.
Bennem találsz boldogságot, és bennem veszted el,
t?lem várod a hazugságot, és nekem hiszed el.
Én vagyok az öröm, én vagyok a bánat,
én vagyok a gyógyszer, és az is, ami érthat.
Én vagyok a jótett, én vagyok a b?n,
én vagyok a meleg, s az is, ami h?t.
Én tudom a tényeket, de én táplálom a reményt,
én vagyok az erényes, és én adok legtöbb kéjt.
Én vagyok a lobha, én vagyok a gyors,
és én vagyok az óra, én vagyok a jós.
Tele vagyok hittel, szívem mégis üres,
én vagyok az Isten, kezem hatalomtól nemes.
Én vagyok a harc, s a veszedelmesség,
én vagyok a kudarc, s egyben a gy?zedelmesség.
Én adom a rangot, és én is veszem el,
én adom a zajt most, mire csak a csend felel.
Én kérek, de nem adok,
csak nézek, de nem látok.
Szólok, ha akarok,
kérdésedre is felelek, ha tudok.
Kérdezd meg bátran, hogy ki vagyok,
ezek után találd ki, ha tudod. |
|
