|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Viharban
Viharos szél, zuhogó áradat
tombol az éj szárnyai alatt.
Szakad az esõ és villámlik,
szívembe is kétség cikázik.
Mit csinálhatsz most?
Látom az utakon a sáros vizet,
hallom a csöpögõ ereszeket,
reszketõ szívemre teszem kezem,
ugye nem vagy odakint, ugye nem?
Próbálok kis nyugalmat erõltetni,
míg a vihar csitul békésen feküdni,
de nem tudok!
Már-már a legrosszabbra gondolok.
Nem bírok nyugodtan lenni,
pedig nem tudok semmit tenni,
halkan elkezdek imádkozni.
Most, hogy végre rátaláltam,
rá, kire mindig vártam,
nem lehet, hogy pont a vihar,
mit mindig szerettem,
vegye õt el
Jaj, nem veszi el, ugye nem,
hisz már csak õ az életem
Ilyen s hasonló gondolatok közt
észre sem veszem, hogy a vihar csendesült.
Mikor végre lassan eszmélek,
felhúzom a redõnyt és kinézek.
Tényleg, az esõ már csak csepeg,
de én még nem nyugszom meg.
Visszafekszem az ágyba,
ám nem tudok gondolni másra,
folyvást kínoz szörnyû gyanú
kint közben csukódik a kiskapu
|
|
|
- április 22 2008 09:18:48
Kedves Anita!
Ahogy olvastam, szinte átéltem a pillanatokat.
Többen is vagyunk így és érzünk így.
"Közben csukódik a kiskapu" - mintha én is hallottam volna!
Nagyon szép!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 22 2008 10:02:44
Szép volt ez az aggódásokkal teli vers. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
