Napkorong

ШАГАЛ
ПО ГОРОДУ ШАГАЛ…

Шагал по городу Шагал,
А рядом с ним жена шагала
Он палкой голубей пугал,
За что жена его ругала.
Шагал не соблюдал шабат,
И даже иногда в субботу
Спесив, красив, носат, губат
В трамвае ездил на работу.
Шагал любил глядеть в окно,
С вареньем булку уплетая
И там он видел, как в кино,
Летающих евреев стаи.
Они летели сквозь грозу,
Смешно из неба свесив ноги,
Оставив далеко внизу
Сады, дома и синагоги.
Сперва решив, что это – сон,
Шагал щипнул себя немножко,
Но нет, сапожник Шнеерзон
Летит, как птичка за окошком.

Шагал скорей зовёт жену,
Чтоб любоваться перелётом,
Но не идёт она к окну,
Считая мужа идиотом.
Шагал орёт: "Ты что, жена,
Ты что ли сделана из стали?
Ты вспомни: май, сирень, весна!
Ведь мы с тобой тогда летали!
Смотрели снизу мужики,
От дикой зависти зверея,
Как над домами вдоль реки
Парили в облаках евреи!"
Всё это громко говоря,
Он ищет краски и холстину,
И пишет, в небесах паря,
Отлёт евреев в Палестину.
Он палкой голубей шугал,
Чтоб улетали поскорее,
И представлял себе Шагал,
Что в небеса летят евреи.
Пришли другие времена,
А где сейчас жена Шагала?
На небесах теперь она,
Летает, как тогда летала!
_______________________________

CHAGALL
A VÁROST RÓTTA ÉPP…

Chagall a várost rótta épp,
S míg neje lépkedett mellette,
Ő galambokat zavart szét
Bottal, miért a párja fedte.
Nem tartva Szabbatot se, még
Szombatonként is olykor, lopva,
Leszegve orrát és fejét
Villamossal járt el melóba.
Szívesen tárt ki ablakot,
S lekváros buktát falva éppen,
Mint moziban, megpillantott
Egy zsidó rajt szállni az égen.
Lábuk lelógott viccesen,
Míg viharfelhők között szálltak,
A messzeségben hagyva lenn
Zsinagógákat, kertet, házat.
Chagall először – álmodom…
De magát kissé megcsippentve
Látta: a suszter Snejerszon,
Ki repdes ott, miként a fecske.

A látvány – gyönyörködtető,
S az asszonyt hívja Chagall máris,
De mégsem jő ablakhoz ő,
Úgy véli, férje nem normális.
Chagall ráförmed: „Nőm, mi az?
Miből vagy, érzéketlen vasból?
Május volt, orgona, tavasz!
Emlékezz, hogy repültünk akkor!
Csak bámulták a muzsikok
Lentről, vadultan irigykedvén,
Miképp keringnek a zsidók
Házak felett, a folyó mentén!”
Mindezt idézve hangosan
Kerít festéket, vásznat, s állva
Festi már, felhők közt hogyan
Húznak zsidók Palesztinába.
Galambrajt bottal verve fel,
Szálljanak gyorsan, messze szépen,
Chagall olyasmit képzelt el:
Zsidók repülnek fönn az égen...
Azóta jöttek más idők,
Hol van most Chagall felesége?
Ahogy akkor szállt, látni őt
Felszállni most is úgy az égre!

* * * * *