Szûk tanösvény vezet a béka tóhoz
Lábam alatt a deszkák recsegnek
Közel a hajnal, vöröslik az ég alja
S a tóparton békák brekegnek
Lassan az ösvény végére érek
És kiülök csendben a stégre
Oly nagy öröm, hogy csend van itt
És egyedül lehetek végre
A tó mélyén a sok kis hal
Sötét árnynak látszik
A holdfényben a nádak levele
Ezüst fényben játszik
Száraz, korhadt fatörzsek
Nyújtóznak az égig
Fehér s krémszín taplógombák
Ülnek rajtuk végig
Most látom, csak, hogy a tavon
Két vadkacsa úszik
S hallom, ahogy a sás között
Szalamandra kúszik
Torma Zsuzsanna - április 23 2008 08:05:59
Nagyon szépen leírtad a hajnali tóparton töltött "magányos" perceket, ahol mégsem voltál teljesen egyedül!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
szoszircsi - április 23 2008 08:57:09
[b]Hed...nem tudom hajnalban mit keresel a korhadó-recsegõ stégen...
de érdemes volt kinn ücsörögnöd...mert ennek hatására megszülethetett ez a nagyon nyugodalmas - érzékeny versed...minden érzékszerved élesen mûködik...és a keresett-vágyott csend is segítségedre van...ez emeli ki...mi látható és érezhetõ...
Szeretettel[/b]
szí.
gondola - április 23 2008 20:05:55
Kedves Hedzsi!
Magával ragadnak a soraid! Olyan jó itt megpihenni!
genezisz - április 24 2008 03:22:56
van az úgy
tied a perc
nincs
távol
nincs közel -
az idõ
oltárán
megáll
idõtlen
emléknek
kreál .
[/b]
