|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,191
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Vihar
Egy ideig még feszült csend van,
De már jõ a változás, hangtalan.
Fenyegetõ, sötét felhõk gyûlnek,
És egyszer csak felzendül az ének.
Halk, szomorú sírással kezdõdi,
Sûrûn hullanak keserû könnyei.
Ez még semmi, mindenki tudja,
Hogy még csak most jön a java!
Magából kikelve, dühödten üvölt,
Erejét megsokszorozza a föld.
Tör, zúz, ökle rémisztõen villan,
Kire lecsap, összeesik holtan.
Õ nem nyugszik addig odafent,
Még porig nem rombol mindent.
Eszét vesztve tombol ez az õrült,
S körülötte mindenki halálra rémült.
Csak én bolond táncolok itt egyedül,
Testem könnyedén a légbe repül.
Kinyújtom a felhõk felé a kezem,
Kicsit rájuk függesztem tekintetem.
Aztán látom, ott fekszik lenn a mezõ,
Csak nevetek, amint felém jõ a mennykõ.
Tudom, engem nem bánthat tomboló dühével,
Hisz én a felhõk közt táncolok, örök hévvel. |
|
|
- április 23 2008 20:52:44
Nagyon szép verset hoztál nekünk, gratulálok. Nagyon szépen leírtad, az elsõ fele pedig egy elmult kapcsolatom végét jutatta eszembe. |
- április 24 2008 10:33:24
Kinek-kinek, mi jut eszébe versed olvasván. Nekem az idõjárásban jött hirtelen változás, az átmenet nélküli sok-sok pusztítás. Remek lett!  |
- április 24 2008 15:55:20
Köszi szépen, örülök, hogy tetszett.
Igen, gondola, épp egy elég nagy vihar volt errefelé, esõ, villámlás, dörgés, meg minden, ami csak kell! És táncoltam az esõben!  Jó érzés!! |
- május 17 2010 17:53:15
Csúcs vagy!
igen jó!
T |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2019. szeptember 15. vasárnap,
Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
