 
Soha ne felejtkezz meg öreg szüleidrõl,
Kik életet adtak neked, a kezdetektõl,
Kik téged egész életükben csak szerettek,
Mert nekik az életet, mindig te jelentetted.
Szeresd és óvd õket, mikor már elfáradtak,
S az élet számukra, már csak gondot okozhat.
Segítsd õket át, a mindennapok nehézségein,
Hogy könnyen átemelkedjenek, az élet kínjain.
Hisz olyan örömet tud okozni nekik jelenléted,
Ha csak pár pillanatra is veted rájuk szemed.
Erre várnak, öregségük minden egyes napján,
Ne vedd el ezt az örömöt, mit csak te adhatnál.
Gondoskodj róluk, ahogy õk tették egykoron,
S ne felejtsd, mit kaptál tõlük minden napodon.
Ápold õket szeretettel, mikor magatehetetlenek,
S ne mondj nemet, ha tõled kérik a segítséget.
Szeresd õket akkor is, mikor bajban vannak,
Ugyanúgy, mint õk tették életedben, mindennap.
S ha szereteted, nem okoz neked soha gondot,
Megérzik azt, s szívük ezért lesz majd boldog. |
|
