Elkísérlek...
még egy ölelés de
elragad sebesen a távolság...
nevetésed itt bújkál a szívemben
s mire hazaérek
hajad csillogó fürtjei
lágy ívet adnak a térnek...
bolondozásaid visszhangzva zenélnek
de a vonat robog -közel a messzeség...
Szavaid keresem
nem lelem...
puha mosolyodba temetkezem
és remélem féltésem
megóv...vigyázz rád ,
mert Napom - mely Tiéd
megáldott ezerszer rég '
s mire újra jössz :
kinyílnak fényes virágaim
s ahogy csillag-szavaim feléd szállnak
álmaidra - életedre így vigyáznak
örökkön - örökké...
sziszifusz - április 24 2008 11:06:33
Szoszí! Mekkora fordulat ez, a tegnapi versedhez képest!
Áradó szeretet és optimizmus, boldog jövõvárás jellemzi!
Jó vót olvasni!
gondola - április 24 2008 11:09:22
Látom, a szeretet hatalmas Benned! Jó is ez az érzés: SZERETNI, VÉGTELENÜL SZERETNI.
denes - április 24 2008 12:03:11
Szép volt, ahogy így emlékeztél rá!
zsuzsu - április 24 2008 18:08:24
Ircsikém, ez egy csupa szeretet vers. Szebbnél -szebb képekben fogalmaztad meg, azt a szeretetet amely csak úgyí árad belõled.
Igazán szép. Szeretettel: zsuzsu
Magdileona - április 24 2008 22:07:36
Ircsike, nagyon szép, életszeretet és öröm árad belõle. Gyönyörû képek, elragadó kifejezések, a szeretet hirdetése...
Gratulálok szeretettel: Magdi
szoszircsi - április 24 2008 22:36:42
Köszönöm,hogy itt jártatok...lányomat-Napsugaramat vittem ki az állomásra...és mikor indultam hazafelé..ezek a gondolatok kerítettek hatalmukba....ebbõl született a vers....a hiányából...
gosivali - április 29 2008 12:00:53
Szép, meghitt hangulatú a versed.
