Szellõztetek.
Hagymát. Szagot.
Pörköltet fõzök
Nyitok ablakot
Lentrõl hangot hallok
Talán fagott...
S mint egy bûzös bár bajai
-fújd bébi!-
vélem hallani
esti mese brummogó
basszus hangjait
E hangszer dallamait...
Ablakom tárva.
Gyermeklelkem árva
jajai -mossál fogat!-
köpi a maci
s nyálcsurogva
vesznek csapba életem
ételszagú könnysikolyai.
szoszircsi - április 26 2008 08:10:05
[b]Alli...pfuuu...Neked nem csak az ablakod tárva...de lelked kapuja is...ha ily mély betekintést engedsz meg nekünk...
...félelmetes a versed...egy apró , ártatlan pillanat ...egy kis szelíd életfolyam...a végére dagállyá emelkedik...és iszonyatosan õszinte...keserû hangulat árad felénk...nagyon átérezhetõ...nagyon kifejezõ...
...a címbõl...és a vers háromnegyedébõl nem sejtettem mit zúdítassz rám...talán ettõl olyan elementálisan hatásos...
Mindíg- most is nagyon - nagyon tetszett..." nyálcsurogva vesznek csapba életem ételszagú könnysikolyai"...no ez zseniális!!!
Ölelés feléd!!![/b]
szí.
alliteracio - április 26 2008 08:24:51
Köszönöm drága Ircsi! Mindig olyan örömmel olvasom hozzászólásaidat! Annyira õszinte dolgokat írsz, és valami remek pszichológiai érzékkel -vagy rendkívüli empátiával- megáldva ÉRZED MEG minden írásomban a Lényeget!
Puszi:
Ági
Hedzsi - április 26 2008 17:10:34
Egyetértek Szoszival: Zseniális!!!
alliteracio - április 26 2008 18:15:21
KÖSZÖNÖM kedves Hedzsi!
ZETA - április 26 2008 21:16:46
Az együtt élés legjobb csodája lakni emeletesházba.Én is laktam ilyen helyen, de már máshol lakom.Az emeletesház, engem már a hidegráz. Bocs, hogy így dicsérem nem tehetsz róla, de én se. Üdv.: ZETA
[/b]
